PanoDráma: Tanulni, tanulni, tanulni

 “Tüzdelt Zülők!
Máskor scináljanak jobb jerekeket.(...)
Kedves Paidagágász Néni!
Hun házasodunk hun meg elválunk
különb féle jerekekkel kísérletezünk.”
(Weöres Sándor)

Életpályamodell vagy pályaelhagyás. Százhúszezer forint vagy hatezer svájci frank. Pofozkodó tanár vagy tanárverő diák. Cigány a földszinten, paraszt az emeleten – integrált oktatás. A gyöngyöspatai Robin Hood, egyenest Nottinghamből. Mamakör és gyerekszáj. Ők. Mi. Komolyan. Humorral. Nem szájba rágva, de ismét szó szerint.
 
Beiskolázás, szegregáció, iskolai erőszak, keretszámok, lehetőségek és lehetetlenségek a felsőoktatásban… A PanoDráma csapata ismét egy rendkívül aktuális, más és más szempontból, de mindenkit érintő témát dolgoz fel, ez alkalommal is a dokumentumszínház, egészen pontosan a verbatim színház eszközeivel. A produkciót létrehozó színészek és dramaturgok interjút készítettek középiskolai és egyetemi tanárokkal, diákokkal, szülőkkel, oktatási szakértőkkel, az előadásban elhangzó szövegek pedig a verbatim („szó szerinti”) munka elveinek megfelelően eredeti anyagok, melyek hosszát és sorrendjét az alkotók határozzák meg anélkül, hogy a szövegeket a legcsekélyebb mértékben is stilizálnák vagy átírnák.
 
A világhírű német dokumentumszínházi formáció, a Rimini Protokoll munkamódszerét kölcsönözve ezúttal a PanoDráma színpadra szólítja a téma szakértőit is. Minden este több, az oktatásügyhöz különböző szempontból kapcsolódó szakember kommentálja, egészíti ki a színpadon elhangzottakat.
 
„Az iskola azért van kitalálva, hogy a társadalmi egyenlőtlenséget újratermelje. Az iskola gondoskodik róla, hogy a gazdagok gyerekeiből gazdagok legyenek, a szegény gyerekei meg szegények maradjanak. A hatalom kitalál diskurzusokat, amiken kívül nem lehet gondolkodni, s vannak bizonyos intézmények, amelyek ezeket a diskurzusokat rányomják a társadalomra és kényszererővel hatnak rájuk: az elmegyógyintézet, a börtön, a kórház és az iskola.” (Bolgár Dániel, történész, aki szakértőként az előadásokon személyesen is jelen van)
 
„…az ünnepségeken a cigány gyerekek nem kapnak szerepet, az úszásoktatásból kimaradnak, a napközibe pedig csak olyanok járhatnak, akiknek mindkét szülője dolgozik…”   
(részlet a gyöngyöspatai szegregációs per vádiratából)
 
„A mi gyerekeink soha nem mehetnének olyan táborba, amit a férjem ingyen csinál…”
                                                           (a Radnóti Gimnázium díjazott tanára)
           
Az első hazai Elfriede Jelinek-produkciót követően a PanoDráma 2011 tavaszán mutatta be a 2008-2009-es romák elleni támadássorozattal foglalkozó Szóról szóra című verbatim színházi előadását. Ez a produkció a hazai sikerek után most külföldi turnéra indul: többek között Strasbourgban és Prágában látható majd. A legújabb, Tanulni, tanulni, tanulni című előadás a PanoDráma társadalompolitikai projektsorozatának ötödik állomása.
 
„Egy valóságot hoznak elénk, amit ők, az alkotók szerkesztenek, az ő szemük nézi, vágja és rakja össze. Nem adják hozzá saját szavaikat, azok valahol kint, a valóságban lelhetők fel, emberek szájában. A nézőpontot, szerkesztést teszik hozzá.” (Tompa Andrea, Színház)
 
„A dokumentumszínház társadalmi problémákat visz színre oly módon, hogy a tényszerű információkat az esztétikai elvárások elé helyezi. Az alkotó vagy a drámaíró az esemény pszichológiai és interperszonális aspektusaira helyezi a hangsúlyt, ugyanakkor az alapvető színpadi feszültség a valós esemény és a művészi bemutatás fikcionalitása közötti ellentétben rejlik. A verbatim színház a dokumentumszínház azon formája, ahol a darabok az adott eseményről vagy témáról kérdezett interjúalanyok szó szerint idézett nyilatkozataiból épülnek fel, azokban egyetlen kitalált szó sem lehet. (…) A verbatim nyelve – hiszen az előadások szövege interjúk alapján készül, szereplői és eseményei valósak – az élő köznyelv; az alaphelyzetek, konfliktusok jellegzetesen ateatrálisak, az alkotók azonban azok formába öntésekor a dramatizálásra, a színházivá tételre törekednek. Az előadások nem titkolt célja, hogy a közönséget nagyobb társadalmi tudatosságra ébresszék. A színpadi cselekmény lehet tisztán szövegközpontú, máskor az alkotók törekedhetnek az elmesélt történetek eljátszására is.” (Nánay Fanni, Ellenfény)

A Gyermekház Iskola tanulóival beszélgettünk szegregációról, elfogadásról és befogadásról az kapcsán:



 
Korai Zsolt imázsvideója a projekt kapcsán:

 
Szereplők/alkotók:
Feuer Yvette, Hárs Anna, Schermann Márta, Szamosi Zsófi
Urbanovits Krisztina, Ördög Tamás
valamint oktatási szakértők
 
Dramaturgia: Garai Judit, Hárs Anna, Lengyel Anna
 
Videótervező: Korai Zsolt
 
Rendező: Schermann Márta
 
Kreatív producer: Lengyel Anna