A program ingyenes és regisztrációhoz kötött.
Idén márciusban összesen 15 estén át dolgozom, esténként 1-1 nézővel/résztvevővel a Trafó tereiben. Beszélgetünk, én táncolok, lesz, aki táncol velem, lesz, aki kész tervvel érkezik, hogy mit csináljunk, lesz, aki csak nézi, hogy mi történik – minden alkalommal kettőnk nagyon különleges, személyes találkozása lesz ez.
Arra vagyok kíváncsi, hogy mások mit gondolnak a táncról, a koreográfiáról, a néző szerint miből, hogyan épül(het) fel az előadás, hol ér véget és hol kezdődik az előadói tér, hogyan feszegethetem az előadó és a néző jól ismert viszonyait.
Április 4-én este a Trafó Stúdióban szeretném megosztani, hogy mire jutok ezekben az egymástól nagyon különböző, de minden alkalommal izgalmas folyamatokban.
Várok mindenkit, aki részt vesz a folyamatban, és azokat is, akik nem tudnak most márciusban eljönni.
A program ingyenes, de regisztrációhoz kötött: https://forms.gle/J6ujLpLfYiaVeiE68
“Az pedig nagyon érdekes volt, hogy mindenki észrevette, milyen felszabadító valamit létrehozni, ami nem létezett, és utána sem létezik, hiszen a tánc csak ott, abban a pillanatban valóságos. Intellektuálisan továbbélhet, ha hagy valamilyen nyomot, de ennek a nyomtalan alkotásnak az örömét élték át a résztvevők.” (...) “A folyamat maga kísérlet volt arra, hogy megtudjam – mert ez engem nagyon érdekel –, mit gondolnak a nézők a táncról. Mennyire nagy a távolság aközött, hogy mit látok én profi táncosként, és aközött, mit lát egy nem színházzal vagy tánccal foglalkozó ember egy táncelőadásban. A folyamat úgy épült fel, hogy 21 estén át két 120 perces „próba” valamelyikére jelentkezhetett bárki. Igazából nem nagyon tudtam, hogy mit fogok készíteni ezekből az együttlétekből. Úgy terveztem, a végén csinálok egy előadást úgy, hogy mindegyikből kiveszek elemeket, azokat összedolgozom, és végül ebből a nyersanyagból születik majd valami, de közben rájöttem, hogy az a két óra az igazi érték, amit együtt töltöttünk a résztvevőkkel.” (szinhaz.net)