Marie Chouinard a táncot szent művészetnek tartja, a kifejezhetetlent és a megfoghatatlant megformáló médiumnak. Egy mindig meglepetéssel szolgáló koreográfus, provokatív előadó, aki gyakran maga illeszti össze a zeneanyagot, tervezi meg előadásaihoz a jelmezeket és a fényeket is. Marie Chouinard-t a világ szólótáncosként ismerte meg, 1979 óta koreográfusként és előadóként tett szert hírnévre.12 év szóló tánc munka után, 1990-ben alapította meg együttesét azzal a céllal, hogy koreográfiai tevékenységét kiszélesítse.
New Yorkban, Berlinben, Nepálban és Balin is élt, alkotott, és mindenek előtt tapasztalatokat és élményeket gyűjtött. Munkáiban keveredik a különböző tájakon átélt élmények és a tudatos tapasztalatszerzés eredménye. Utazásai során kíváncsiságának és számos területet érintő tanulmányainak köszönhetően, illetve különböző tánctechnikák ismeretének birtokában megtanulta a táncot és a mozgást különböző aspektusokból vizsgálni.
Marie Chouinard számára minden vizsgálható a klasszikus szerkesztés szabályai szerint, szerinte minden kultúrának megvan a saját értelmezése az emberi testre vonatkozóan. Alapanyagként az izmot, a csontot, a húst, a táncos ösztöneit és testének életerejét használja fel, miközben felfedezi azt a gyöngéd szálat, mely ezeket összeköti. A tánc a táncos szerveiben, sejtjeiben, energiájában gyökerezik, a gondolatnak a test ad formát.
1999-ben nagy sikerrel került bemutatásra Magyarországon is a koreográfusnő két meghatározó munkája: a Tavaszi áldozat és A szólók. Míg A szólók két évtized munkásságát, fejlődését, érését ölelték fel, addig a Tavaszi áldozat igazi nagy mű, méltó a táncirodalomban oly fontos helyet elfoglaló darab azt megelőző megfogalmazásaihoz, Béjart-hoz, Pina Bausch-hoz, csakhogy a legnagyobb neveket említsük.
A Trafóban egy este keretében bemutatásra kerülő két darab az alkotó egymástól határozottan elváló két oldalát mutatja. A Le cri du monde (Világsikoly) folytatja a Tavaszi áldozat „hagyományát”. Csoportmű, melyben a szólista a kórus vezetője. Minden táncos külön személyiséggel rendelkezik a színpadon, ez azonban háttérbe kerül, hiszen a táncosok együttes fellépése nyűgözi le a nézőt, a különbségek szerves egésszé érnek. „Ők egy kis társadalom, melynek külső burkát lefejtették. Egy vad törzs megszentelt improvizációnak látszó táncot ad elő.” Ez egy megható koreográfiába rendezett alaktani tanulmány, melynek magával ragadó ereje a test puszta megfigyelését jócskán túlhaladja. Tökéletesen megszerkesztett kifejezése az emberi testen uralkodó energiáknak, melyek a születéstől a halálig uralnak minket.
„A Le cri du monde mestermű. Bárki, aki minimális érdeklődéssel is bír a tánc és a húsból álló burok, melyben lelkünk lakozik, vagyis a test iránt, valamint képzelőerővel rendelkezik, rohanjon megnézni. […] Chouinard mindig az elsődleges felfedezője volt. Tánca senki máséra nem hasonlít, mégis olyan dolgokat mutat meg vele, melyek létezéséről mindig is tudtunk, olyan primitív dolgokról, melyek ma is bennünk élnek, de elfelejtettük, hogyan is viszonyuljunk hozzájuk. A Le cri du monde egy felfedezés, egy ránk - a titokzatos lényekre, akik vagyunk, és akikké válunk - vetett pillantás.” Robert Everett-Green, The Globe and Mail
A vibráló fényekben és Louis Dufort emberi lélegzésen és hangon (részben magán a koreográfus hangján) alapuló zenéjében úsztatott színpadon (Axel Morgenthaler munkája) Chouinard törzse egy távoli bolygó lakosait testesíti meg, akik egyszerre kiáltanak a Földért, a Föld békéjéért. A tánc érzékeny reflexiója a test minduntalan feltámadó ösztöneinek, melyek kitörése után, vagyis a sikolyt követően űr keletkezik, ami a természet gondoskodásának köszönhetően hamar feltöltődik.
„Chouinard tánca belsőséges kapcsolat előadó és néző között. A világosság és a találékonyság dicsőítése. Egy radikális sokk; ha nem kezd valaki üvöltésbe az előadás láttán, az csak azért van, mert jólnevelt.” Aline Apostolska, La Presse, Montréal 2001.
Le Cri du Monde is a study of morphology divided that gives way to a deeply moving dance whose evocative power transcends the mere observation of the body’s architecture. Orchestrating muted voices and frantic shouts, cries of distress and joy, Marie Chouinard reins the dancers in to create an escatic dance, an organised chaos of articulated and dislocated bodies.
Koreográfia és művészeti vezetés: Marie Chouinard
Eredeti zene: Louis Dufort
Fényterv: Axel Morgenthaler
Jelmezek: Vandal
Make up: Vandal és Jacques-Lee Pelletier
Balettmester: Daniel Ethier
Táncolják: Julio Hong, Kristen Andersen, Sandrine Lafort, Carla Bonita Maruca, Simon Alarie, James Vivieros, Carol Prieur, Lucie Mongrain, Elijah Brown, Isabelle Poirier
A Les 24 préludes du Chopin már címével is jelzi elkötelezettségét a zenemű felé. Annak ellenére, hogy Chopin 28. számú opuszával Chouinard káosza kevés közösséget mutat, a koreográfiát figyelvén megtanuljuk más füllel, Chouinard hallásával követni a zene dallamát, érezni ritmusát. Frédéric Chopin 24 prelűdjének használatával (mely egyben az inspirációt is jelentette) Chouinard újra bizonyítja lelkesedését és finom érzékét a klasszikus formák iránt, ezúttal a zene területén. Nemcsak a szabad zenei formát követi saját ízlése, zenei látásmódja szerint, hanem a koreográfia a zene által megformált érzelmeket: a tisztaságot, a szenvedélyt, az önvizsgálatot, a lángolást és a lázadást is színpadra állítja.
Mint zongorabillentyűkön, úgy játszik táncosaival, akik az elképzelhetetlent is képesek kivitelezni. Chouinard semmilyen díszítést nem használ. Minden egyes mozdulatnak fontos szerepe van, melyek néhol hatalmas, kitekert szárnyú madarakká változtatják a táncosokat, máskor marionettbábuként facsarják ki végtagjaikat. Így játszik a gyengédség a kegyetlenséggel, a külsőség az ösztönnel, hogy Chopin zenéjének sötét oldala felülkerekedhessen az elbűvölő és romantikus arculaton. Minden, izom, lélegzet, hús az egész szépségét szolgálja, a látszólag hallgatólagosan egymás mellé helyezett, nem összetartozó elemek a szabadság túláradó ünnepévé forrnak össze.
Using the 24 Preludes in frédéric Chopin’s Opus 28 as her source of inspiration, marie Chouinard has choreographed this piece with a spirit that reflects her great facility in dealing with the demands of a classical form, musical in this instance. Performing this playful and sovereign work are Compagnie Marie Chouinard dancers who again demonstrate, like piano keybord virtuosos, technique that indicates complete mastery of their instruments.
Koreográfia és művészeti vezetés: Marie Chouinard
Zene: Frédéric Chopin: 24 prélude, Opus 28.
Fényterv: Axel Morgenthaler
Jelmezek és make up: Vandal
National Arts Centre (Ottawa) és a Compagnie Marie Chouinard koprodukciója
Támogató: Kanadai Nagykövetség, NKA
A Társulat szeretné megköszönni a Conseil des arts et des lettres du Québec, a Canada Councils for the Arts, a Fonds de stabilisation et de consolidation des arts et de la culture de Québec, a Federal Department of Foreign Affairs and International Trade és a Conseil des arts de la Communaute urbaine de Montréal nagylelkű támogatását.
Médiatámogató: Pesti Est, Élet és Irodalom, Look, Colors
New Yorkban, Berlinben, Nepálban és Balin is élt, alkotott, és mindenek előtt tapasztalatokat és élményeket gyűjtött. Munkáiban keveredik a különböző tájakon átélt élmények és a tudatos tapasztalatszerzés eredménye. Utazásai során kíváncsiságának és számos területet érintő tanulmányainak köszönhetően, illetve különböző tánctechnikák ismeretének birtokában megtanulta a táncot és a mozgást különböző aspektusokból vizsgálni.
Marie Chouinard számára minden vizsgálható a klasszikus szerkesztés szabályai szerint, szerinte minden kultúrának megvan a saját értelmezése az emberi testre vonatkozóan. Alapanyagként az izmot, a csontot, a húst, a táncos ösztöneit és testének életerejét használja fel, miközben felfedezi azt a gyöngéd szálat, mely ezeket összeköti. A tánc a táncos szerveiben, sejtjeiben, energiájában gyökerezik, a gondolatnak a test ad formát.
1999-ben nagy sikerrel került bemutatásra Magyarországon is a koreográfusnő két meghatározó munkája: a Tavaszi áldozat és A szólók. Míg A szólók két évtized munkásságát, fejlődését, érését ölelték fel, addig a Tavaszi áldozat igazi nagy mű, méltó a táncirodalomban oly fontos helyet elfoglaló darab azt megelőző megfogalmazásaihoz, Béjart-hoz, Pina Bausch-hoz, csakhogy a legnagyobb neveket említsük.
A Trafóban egy este keretében bemutatásra kerülő két darab az alkotó egymástól határozottan elváló két oldalát mutatja. A Le cri du monde (Világsikoly) folytatja a Tavaszi áldozat „hagyományát”. Csoportmű, melyben a szólista a kórus vezetője. Minden táncos külön személyiséggel rendelkezik a színpadon, ez azonban háttérbe kerül, hiszen a táncosok együttes fellépése nyűgözi le a nézőt, a különbségek szerves egésszé érnek. „Ők egy kis társadalom, melynek külső burkát lefejtették. Egy vad törzs megszentelt improvizációnak látszó táncot ad elő.” Ez egy megható koreográfiába rendezett alaktani tanulmány, melynek magával ragadó ereje a test puszta megfigyelését jócskán túlhaladja. Tökéletesen megszerkesztett kifejezése az emberi testen uralkodó energiáknak, melyek a születéstől a halálig uralnak minket.
„A Le cri du monde mestermű. Bárki, aki minimális érdeklődéssel is bír a tánc és a húsból álló burok, melyben lelkünk lakozik, vagyis a test iránt, valamint képzelőerővel rendelkezik, rohanjon megnézni. […] Chouinard mindig az elsődleges felfedezője volt. Tánca senki máséra nem hasonlít, mégis olyan dolgokat mutat meg vele, melyek létezéséről mindig is tudtunk, olyan primitív dolgokról, melyek ma is bennünk élnek, de elfelejtettük, hogyan is viszonyuljunk hozzájuk. A Le cri du monde egy felfedezés, egy ránk - a titokzatos lényekre, akik vagyunk, és akikké válunk - vetett pillantás.” Robert Everett-Green, The Globe and Mail
A vibráló fényekben és Louis Dufort emberi lélegzésen és hangon (részben magán a koreográfus hangján) alapuló zenéjében úsztatott színpadon (Axel Morgenthaler munkája) Chouinard törzse egy távoli bolygó lakosait testesíti meg, akik egyszerre kiáltanak a Földért, a Föld békéjéért. A tánc érzékeny reflexiója a test minduntalan feltámadó ösztöneinek, melyek kitörése után, vagyis a sikolyt követően űr keletkezik, ami a természet gondoskodásának köszönhetően hamar feltöltődik.
„Chouinard tánca belsőséges kapcsolat előadó és néző között. A világosság és a találékonyság dicsőítése. Egy radikális sokk; ha nem kezd valaki üvöltésbe az előadás láttán, az csak azért van, mert jólnevelt.” Aline Apostolska, La Presse, Montréal 2001.
Le Cri du Monde is a study of morphology divided that gives way to a deeply moving dance whose evocative power transcends the mere observation of the body’s architecture. Orchestrating muted voices and frantic shouts, cries of distress and joy, Marie Chouinard reins the dancers in to create an escatic dance, an organised chaos of articulated and dislocated bodies.
Koreográfia és művészeti vezetés: Marie Chouinard
Eredeti zene: Louis Dufort
Fényterv: Axel Morgenthaler
Jelmezek: Vandal
Make up: Vandal és Jacques-Lee Pelletier
Balettmester: Daniel Ethier
Táncolják: Julio Hong, Kristen Andersen, Sandrine Lafort, Carla Bonita Maruca, Simon Alarie, James Vivieros, Carol Prieur, Lucie Mongrain, Elijah Brown, Isabelle Poirier
A Les 24 préludes du Chopin már címével is jelzi elkötelezettségét a zenemű felé. Annak ellenére, hogy Chopin 28. számú opuszával Chouinard káosza kevés közösséget mutat, a koreográfiát figyelvén megtanuljuk más füllel, Chouinard hallásával követni a zene dallamát, érezni ritmusát. Frédéric Chopin 24 prelűdjének használatával (mely egyben az inspirációt is jelentette) Chouinard újra bizonyítja lelkesedését és finom érzékét a klasszikus formák iránt, ezúttal a zene területén. Nemcsak a szabad zenei formát követi saját ízlése, zenei látásmódja szerint, hanem a koreográfia a zene által megformált érzelmeket: a tisztaságot, a szenvedélyt, az önvizsgálatot, a lángolást és a lázadást is színpadra állítja.
Mint zongorabillentyűkön, úgy játszik táncosaival, akik az elképzelhetetlent is képesek kivitelezni. Chouinard semmilyen díszítést nem használ. Minden egyes mozdulatnak fontos szerepe van, melyek néhol hatalmas, kitekert szárnyú madarakká változtatják a táncosokat, máskor marionettbábuként facsarják ki végtagjaikat. Így játszik a gyengédség a kegyetlenséggel, a külsőség az ösztönnel, hogy Chopin zenéjének sötét oldala felülkerekedhessen az elbűvölő és romantikus arculaton. Minden, izom, lélegzet, hús az egész szépségét szolgálja, a látszólag hallgatólagosan egymás mellé helyezett, nem összetartozó elemek a szabadság túláradó ünnepévé forrnak össze.
Using the 24 Preludes in frédéric Chopin’s Opus 28 as her source of inspiration, marie Chouinard has choreographed this piece with a spirit that reflects her great facility in dealing with the demands of a classical form, musical in this instance. Performing this playful and sovereign work are Compagnie Marie Chouinard dancers who again demonstrate, like piano keybord virtuosos, technique that indicates complete mastery of their instruments.
Koreográfia és művészeti vezetés: Marie Chouinard
Zene: Frédéric Chopin: 24 prélude, Opus 28.
Fényterv: Axel Morgenthaler
Jelmezek és make up: Vandal
National Arts Centre (Ottawa) és a Compagnie Marie Chouinard koprodukciója
Támogató: Kanadai Nagykövetség, NKA
A Társulat szeretné megköszönni a Conseil des arts et des lettres du Québec, a Canada Councils for the Arts, a Fonds de stabilisation et de consolidation des arts et de la culture de Québec, a Federal Department of Foreign Affairs and International Trade és a Conseil des arts de la Communaute urbaine de Montréal nagylelkű támogatását.
Médiatámogató: Pesti Est, Élet és Irodalom, Look, Colors
„Watching Marie Chouinard’s latest creation, “M,” is like having a fever dream where AI teaches cute mechanical dolls how to dance like humans. It’s simultaneously engrossing and off-putting, fascinating and annoying, too long but potentially endless.”