KÜLÖNÓRA - December 8-án, csütörtökön 18:30-tól Rényi András esztéta tart bevezetőt a Trafó Kávézóban! Mindenkit szeretettel várunk!
Egy legendás darab, új felállásban. Ismét megújul a csapat: a társulat korábbi tagjai közül Nelson Reguera ismét színpadra áll, ám hozzá most Major László és Simet Jessica, illetve a legfrissebb Frenák-felfedezett, Vasas Erika csatlakozik.
A darab a táncosok árnyjátékán alapul, amelyet videó vetít ki a színpadon elhelyezett négyzet alakú platóra. Az árnyak birodalmában tett fantáziautazás egyértelmű szimbólum. Az ember legmélyebb rétegeinek, tudatalatti tartalmainak keresése, a végső határok újbóli szétfeszítése, valami végső igazság, a lemeztelenített valóság megtalálása - ez a mindenek felett hajszolt és vágyott cél.
A platóra kivetített árnyékok vonzzák a tekintetet. Nemcsak a nézőket, a táncosokat is rabul ejti saját önálló életre kelt sziluettjük látványa, együtt mozognak vele, megpróbálják megragadni, valamiképpen birtokba venni. Ám az előttünk karnyújtásnyira elsuhanó, csalogató, vagy éppen rémületes árnyak végül mégis megfoghatatlannak bizonyulnak.
A nyugati ember féli és le akarja győzni az árnyékát. A japán kultúra, amely Frenák Pál munkásságára mély hatást gyakorolt, ezzel szemben a belső tartalmak felé fordulást erénynek tartja. Frenák ebben az alkotásában abba az irányba tereli a néző gondolatait, hogy az árnyék erősebb, mint a test, mert nem fog rajta az elmúlás, és mivel lehetetlen megzabolázni, talán inkább el kell fogadni, fel kell benne oldódni.
A kirobbanó erejű, sokkoló mozgáshoz Fabrice Planquette alkotott zsigerekig hatoló zenét.
„Tűéles mozdulatok, a test teljes megfosztottsága és groteszk félelmei jellemzik a Frenák Pál Társulat új darabját. Kemény, fémes és szégyentelen.” (Mestyán Ádám, Magyar Narancs)
„Csirkefej, gázálarc, kényszerzubbony, piros festék: az Apokalipszis kelléktára Frenák-módra. Az Apokalipszis-Frisson lenyűgöző, kegyetlen előadás, erős és emlékezetes. (.) A Frisson agresszív és heves mozgásvilága leginkább a Káoszéra hasonlít: ugyanaz a szinte elektromos feszültségű, kiszámíthatatlannak tűnő, nyers érzékiségű világ bukkan fel, csak még őrültebb változatban.”
(Tóth Ágnes Veronika, revizoronline.hu)
Videó-részlet az előadásból:
https://www.youtube.com/watch?v=2T-K-QAspHU&feature=related
Interjú Frenák Pállal, a koreográfus 50. születésnapja alkalmából a Criticai Lapokban:
http://uj.criticailapok.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=30197
„Kegyetlen tánc” – Mestyán Ádám esztéta tanulmánya Frenák Pál művészetéről, alkotói stílusáról:
http://www.szinhaz.net/index.php?option=com_content&view=article&id=28121&catid=1:archivum&Itemid=7
Frenák Pál koreográfus a Záróra vendégeként - INTERJÚ
https://www.youtube.com/watch?v=8bygpAvW8Is
https://www.youtube.com/watch?v=nkPeL1RAVrI&feature=related
https://www.youtube.com/watch?v=-qR7HJo2wmc&feature=related
https://www.youtube.com/watch?v=lczVL9dARho&feature=related
Koreográfia: Frenák Pál
Táncolják: Nelson Reguera, Simet Jessica, Vasas Erika, Major László
Díszlet: Kiss Péter, Emmanuel Piret
Jelmez: Maryse Khoriaty
Zene: Fabrice Planquette
Videó: Jean-Sebastian Leblond Duniach
Fény: Marton János
Hang: Hajas Attila
Színpad: Gyorgyovics Zoltán
Produkciós vezető: Ujvári-Pintér György
www.ciefrenak.fr
„Csirkefej, gázálarc, kényszerzubbony, piros festék: az Apokalipszis kelléktára Frenák-módra. Az Apokalipszis-Frisson lenyűgöző, kegyetlen előadás, erős és emlékezetes. (...) A Frisson agresszív és heves mozgásvilága leginkább a Káoszéra hasonlít: ugyanaz a szinte elektromos feszültségű, kiszámíthatatlannak tűnő, nyers érzékiségű világ bukkan fel, csak még őrültebb változatban.”
„Az Apokalipszis-Frisson legjobb jelenetei a férfi-nő kettősök. A fiúk és a csajok külön-külön tanulmányozása után Frenák összeeresztette a két nem képviselőit. (…) A leginkább rettegett borzalmak egyénenként különbözőek. Van, aki ettől reszket, van, aki mástól. Természetesen akadnak szép számmal ikonná vált apokaliptikus szörnyűségek, amelyek kitűnően kiegészíthetők a rettegés egyéni ízléssel megkomponált szimbólumaival. A pokollá vált emberi kapcsolatokat is joggal ide lehet sorolni.” Színház 2005 június, XXXVIII. Évf. 6. szám
„Akármennyi spekulációra adnak lehetőséget Frenák színpadi kompozíciói: előadásai nem irodalmiaskodások táncszínpadon. Tiszta táncban fogalmaz. A testek artikulálttá érlelt jelrendszerében. Az összegabalyodó testek gyötrelméből örömöt keltő attrakciók bontakoznak ki. Táncosai összeforrott együttest mutatnak. Négy önálló személyiség. Egyenruhájuk, egyen mozdulataik ellenére is kiemelkedő szólisták. Úgy írják belső életük zavarát, tiszta és elmozdíthatatlanul véglegesre „kiírt" bonyolult jelrendszerükkel a kakasvívó porondjukra, mintha egyetlen fájdalmas mondatot írnának, anélkül, hogy fölemelnék tollukat a papírról.”
„Merész, a maga módján mégis rejtőzködő művészfigura Frenák Pál. (…) Egy alapvetően szeméremes és álszenteskedésre hajlamos társadalomban válhatott művészete roppant népszerűvé. Frenák darabjai szenvedéstörténetek. Ismerősek a kínban összeránduló testek, a túlzó meztelenség, a kihívó csábítás, az egymást kegyetlenül, hidegen kezelő alakok viszonyrendje. Jóleső nézni a fantasztikus ügyességgel dolgozó táncosokat, a puritán, a táncot magát izgalmasan kiemelő, mégis rafinált színpadot.” Mások, 2005. május XV. évf. 5. szám
„Tűéles mozdulatok, a test teljes megfosztottsága és groteszk félelmei jellemzik a Frenák Pál Társulat darabját. Kemény, fémes és szégyentelen.” Mestyán Ádám: Magyar Narancs XVII. évf. 14. szám, 2005. április 7.
„A koreográfus leheletfinoman játszik a tragédia és komédia húrjain, mindig ott egy kis bizonytalanság a játék végső színeit illetően. Meglehet, maga sem döntött a dolgok felett, mert mostanság nincsenek tiszta képletek, minden összeér, és mégis megkülönböződik, egybemosódik, és mégis szétesik, formátlan, nyúlós és ragacsos. Valahogy ebben vagyunk most, ebben létezünk S ezt Frenák hibátlanul érzi.“ Péter Márta