Gróf Ferenc és Gyenes Zsófia Lenyűgöző árnyaink | Egy spektrális szójegyzék című kiállításának kísérőprogramja.
“[Bódy Gábor] az Agitátorokból olyan filmet akart csinálni, amelyben négy ember beszélget egy szobában a forradalom dialektikájáról. Én meg mindenáron mozit akartam belőle csinálni. … Valódi emberi sorsokat akartam filmre vinni, azt a csoportot, amely gyönyörűt álmodott, a forradalom metaforájává nőtt, hihetetlenül tiszta lánggal és lelkesedéssel indult, amit aztán a külső és belső valóság lassan darabokra tört. A filmet mégsem lehetett mással, csak azzal a katartikus, heroikus pesszimizmussal befejezni, hogy mégis, mégis… Ez volt számomra a szép benne. Mert mi tulajdonképpen önmagunkat vittük filmre.”(Magyar Dezső)¹
“Magyar Dezső 1969-ben készült Agitátorok című filmje az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság ellentmondásos történetének egyéni szempontú feldolgozása. A valós történelmi háttér, amelyet a párt „intellektuális csoportján” belüli szenvedélyes viták, filozofikus monológok, illetve archív filmfelvételek rajzolnak ki, inkább ürügyként szolgál a forradalom egy olyan általános modelljének kereséséhez, amely egyszerre alkalmazható a XX. század további forradalom példáira – 1956-ra és 1968-ra –, illetve szolgálhat fontos tanulságokkal politika és művészet, elmélet és gyakorlat dialektikájának aktuális felvetéseihez. A fiatalokról fiatalok által készített film hitelességéhez sokat tesz hozzá a tény, hogy szereplői, kevés kivétellel, a 60-as évek végi „második nyilvánosság” ismert figurái, ellenzéki művészek és más értelmiségiek, akik a maguk társadalmi pozíciójának bizonytalanságából fakadóan nagy átéléssel közvetítik a filmben felidézett konfliktusokat. Az erősen aktualizált mondanivaló és a szereplők személyének „nemkívánatos” volta miatt a film elkészülte után dobozba került, rendezője hamarosan elhagyta az országot, így valódi hatást a maga korában nem fejthetett ki.”²
“A Tanácsköztársaság idején játszódó Agitátorok alapjául Sinkó Ervin Optimisták című könyve szolgált, de megidézi az 1919-es kommunista forradalom más szereplőinek, így Lukács György, Lengyel József és Szamuely Tiborné visszaemlékezéseit is. A film követi a – korabeli szóhasználattal – „133 dicsőséges nap” időrendjét, és nyomokban felvillantja a történelmi eseményeket, mégsem korhű történelmi filmről van szó. Magyar Dezső számára nem egyetlen történelmi korszak, hanem a forradalom elvont eszméjének ábrázolása a fontos. Inkább csak apropó az 1919-es proletárdiktatúra a forradalom morális kérdéseinek megfogalmazásához, egyúttal önkritikus agitációjához. A világnézeti viták kifejezése esszéisztikus formában történik, amelyet akkoriban a francia újhullám formabontó rendezője, Jean-Luc Godard képviselt, s akinek munkái Magyar Dezső rendezésére is hatottak. A minden szempontból formabontó Agitátorokban a cselekmény helyett a túlburjánzó verbalitás és az archív felvételek újszerű használata a meghatározó. Az ideológiai szócsaták szinte befogadhatatlan töménységben és ütemben áradnak a filmből, de a vélemények folyamatos ütköztetéséből egyvalami világosan kitűnik: a megszállottság, amely vonatkozik a film szereplőire és készítőire egyaránt. (...) Az Agitátorok lendülete, a forradalomról alkotott romantikus elképzelése szemben állt a szocializmus hivatalos, egyféle értelmezést engedő, megkövesedett marxista felfogásával, és inkább a nyugati újbaloldal szellemiségéhez illeszkedett.” (Murai András)³
“Az alkotók a kor fiatal, hamarosan a hazai művészeti életben fontos szerepet betöltő értelmiségei. A társszerző és egyik főszereplő Bódy Gábor a tépelődő forradalmárt, a Sinkó Ervinről mintázott Botost alakítja, Földes László (akkor még nem Hobó) az erőszakban hívő vörösterrorista Bőrkabátost, az anarchistát Szentjóby Tamás formálja meg, s szerepel a filmben Dobai Péter író, forgatókönyvíró is, valamint többek között Cserhalmi György, Keserü Katalin, Kézdy György, Kozák András is.
A hatvanas-hetvenes évek fordulóján, a magyar filmtörténet nehezen kitapintható korszakhatárán a politikailag és poétikailag egyaránt elkötelezett látásmód korszerű filmes megfogalmazásának szinte katalógusát nyújtja Magyar Dezső első játékfilmje.
Az Agitátorok látványos korszakhatárt jelenthetett volna, betiltása miatt azonban (az 1971-ben külföldre távozó Magyar Dezsővel együtt) egyszerűen kihullott a magyar filmtörténetből. A csak szűk szakmai körben ismertté vált alkotás azonban így is nagyhatású volt, és pontosan jelezte, hogy az évtized fordulóján milyen új irányba indulhatott volna el a magyar filmművészet. A betiltás ugyanakkor a korszak kultúrpolitikájáról is vallott, hiszen a Tanácsköztársaság 50. évfordulójára kiírt főiskolai pályázat nyertes műve azzal, hogy 1919 forradalmi ideológiáját összekapcsolta 1968-cal, a baloldaliság kontinuitásának lehetőségét kereste.” (Gelencsér Gábor)⁴
Gróf Ferenc és Gyenes Zsófia Lenyűgöző árnyaink | Egy spektrális szójegyzék című, április 20-ig látogatható kiállításának fontos referenciája a Bódy Gábor és Magyar Dezső forgatókönyve alapján készült Agitátorok című film. A film a kiállítás keretében látható Mindenre készen álló készülék című videóinstalláció kiindulópontja; a mű részeként megvalósult videómű alapja a forgatókönyv egy olyan részlete, amely a filmben végül nem szerepel. A videóműben látható jelenet helyszínét is adó installáció gerincét a filmben látható plakátokra és transzparensekre írt feliratokból, valamint a filmben elhangzott mondatokból készült plakátok adják. Az eredeti, 1969-es filmből hiányzó jelenet újrakontextualizálásával a videómű a forradalom lehetőségeinek, valamint a politikai elmélet és a politikai cselekvés dialektikájának újragondolására invitál.
A filmalkotást a Nemzeti Filmintézet Közhasznú Nonprofit Zrt. biztosította.
¹Beszélgetés Magyar Dezsővel. „...És akkor az ember egyre inkább szükségét érzi annak, hogy valami szintézis szülessen…” In: Filmkultúra, 1987/3. 48. o. Az interjút készítette: Báthory Erzsébet, Pintér Judit
²https://mucsarnok.hu/kiallitasok/kiallitasok.php?mid=561c3525644e4
³https://www.mmalexikon.hu/kategoria/film/agitatorok
⁴https://kulturbarlang.hu/termek/agitatorok/
