James Ferraro a csillogás, a szépség és a boldogság illúzióját megtestesítő hangok megfigyelésével és érzékeny leutánzásával foglalkozik. Tíz éve tartó pályája alatt módszeresen feldolgozta, hogy milyen hangi eszközök állnak a 21. századi fogyasztói társadalom, a globalizált kommunikáció, az amerikai nemzeti öntudat vagy az áruba bocsátott művészet szolgálatában, és azt is, hogy ezeket az eszméket milyen infrastruktúrák, milyen alaposan megtervezett pszichológiai folyamatok tartják működésben a háttérben. Ahogy Ferraro mondja, ezek a hangok a kapitalista tranzakciók síkosítói.
A csengőhangok, értesítők, várakoztató zenék, operációs rendszerek, ATM-ek vagy GPS-ek hangjainak leutánzásából olyan zenei világ születik a lemezein, ami felnagyítja a mindennapjainkat betöltő hangokban rejlő ellentmondásokat. Az egyszerre bódító, ugyanakkor ridegül funkcionális hangok kifordulnak magukból és létrejön a modern világ pszichedéliája. Ferraro csinált már trapet, zajzenét, ambientet, rnb-t, popot, sőt, tulajdonképpen még bluest is, egyik lemezével pedig véletlenül elindította a vaporwave-et is. Olyan kiadókkal dolgozik, ahol Grimes, Arca vagy Laurel Halo lemezei jelennek meg, konceptlemezt készített a ’92-es Los Angelesi zavargásokról, a 9/11-es katasztrófáról, együtt dolgozott Dean Blunttal, liftzenét és telefonos várakoztató zenét szerzett a MoMA PS1-nek és még ezernyi őrülten izgalmas projektben vett részt harmincnál is több álnéven. Munkásságán végignézve határozottan kijelenthető, kevés zenész képes ennyire egészében látni a világot és benne a saját művészetét. James Ferraro több éves tervezés után először érkezik Magyarországra a Trafó Electrify sorozatának 15. eseményére.
A Lolina név alatt alkotó Alina Astrova az utóbbi tíz év egyik legmeghatározóbb kísérleti zenei formációjának, a Hype Williams-nek az alapítójaként vált ismertté. Szóló karrierje a Hype Williams 2012-es feloszlásával indult, azóta pedig két nagylemezt és számos kislemezt jelentetett meg előbb Inga Copeland, később copeland, végül pedig Lolina néven. Jellegzetes énekbeszéde, punk megközelítése, disszonáns hangulatai és leginkább a dubbal és az ambienttel rokonítható zenéje egy nehezen körülhatárolható világot írnak le, amiben zavarba ejtően keveredik a játékosság és a keménység, illetve az egyén és a társadalom egészét érintő problémák.
Az este harmadik fellépője a Phase Alternating Line nevű formáció, ami Kitzinger Gábor médiaművész és S Olbricht zenész kollaborációja. A zaj és az absztrakció témáját körbejáró improvizált live actben a Farbwechsel alapítójának analóg elektronikus zenéje hangreaktív 3d animációkkal találkozik. S Olbricht lemezei olyan kiadóknál jelentek meg, mint az Opal Tapes, a Lobster Theremin vagy Lee Gamble UIQ-ja, zajos, borongós house és techno zenéjét a kivételesen jól kitalált arányok teszik különlegessé. A Phase Alternating Line korábban Rómát és Berlint is megjárt előadása először lesz látható Budapesten.