Stroboszkóp és erős hangeffektusok alkalmazása miatt az előadás megtekintését terhes nőknek, epilepsziásoknak, valamint pace-makerrel rendelkezőknek nem javasoljuk.
Személyes hangvételű poszthumán popzenei produkció, dekonstruált rave és beatbox hátterű improvizáció – a 14. Electrify középpontjában a hangszerként újraértelmezett emberi hang felfedezése áll. A pályája csúcsán lévő amerikai producer-énekesnő Holly Herndon jövőre megjelenő albumát mutatja be egy kórus kíséretében, Stine Janvin legfrissebb, Fake Synthetic Music című előadását adja elő, míg Bartha Márk szintén új felvételekkel készül a szezon első Electrify estéjére.
Holly Herndon a mai generáció egyik legfontosabb, legambiciózusabb hangja. Művészete könnyedén formál láthatatlan hidat a tánczene, a popzene és az akadémikusabb stílusok között, miközben tartalmilag is komoly felelősséget vállal azzal, hogy olyan vaskos témákat vesz górcső alá, mint például az adatvédelem, az aktivizmus vagy a hatalmi egyensúlyok hiánya. Zenéjének legmeghatározóbb eleme Holly Herndon saját hangja, amit számtalan egyedileg készített effekttel tördel szét és tesz hangszerszerűvé. Dalaiban összetett kompozíciós technikákat használ, ahol a kristálytiszta énekhangokat általában kollázsszerűen elrendezett, precízen megmunkált hangminták kísérik. Az ütemek gyakran megakadnak, a motívumokat felszabdalja vagy egyenesen félbeszakítja egy-egy zaj, zenéje mégis inkább hasonlít egy sűrűn díszített popszámra, mint mondjuk egyik példaképe, Mika Vainio atmoszférikus zenéire. Azonban nem kizárólag az úttörő hangzásának köszönheti, hogy gyakran említik egy mondatban olyan nevekkel, mint Oneohtrix Point Never, Meredith Monk, Laurel Halo, Arca vagy Fka Twigs.
Bemutatkozó albuma, a Movement 2012-ben jelent meg a brooklyni független kiadónál, a RVNG Intl-nél. A kritikai sikereket és a szakma figyelmét már ezzel a nagylemezzel is elnyerte, de az igazi ismertséget a RVNG Intl és a nagy múltú 4AD közös gondozásában megszületett második nagylemeze, a Platform hozta meg. Utóbbi lemezének egyik központi üzenete Holly Herndon párbeszédbe és összefogásba vetett hite jelentette. Emellett a Platform volt az, ahol először fejlesztette igazán tökélyre a személyes hangvételt megütő poszthumán előadói karakter szokatlan és bizsergető összhatását. Ez időben már a Stanford egyetem doktori hallgatója volt zeneszerzés szakon, turnézott a Radiohead előzenekaraként, előadást tartott a Red Bull Music Academy-n, illetve rendszeresen nyíltak közös kiállításai művésztársaival például a megfigyelés és paranoia témájában. Az előrehaladást jelentő párbeszéd jegyében mindig fontos volt számára, hogy inspiráló alkotótársakkal vegye körbe magát és egy multidiszciplináris megközelítést kövessen. Dolgozott együtt zenészekkel (Amnesia Scanner, Jlin, Hieroglyphic Being), írókkal, szobrászokkal, teoretikusokkal, ASMR előadókkal és design stúdiókkal is, így nem meglepő, hogy munkája számtalan akadémiai, esztétikai és technológiai hivatkozási pontot rejt magában.
Fellépése azért is lesz igazán különleges, mert 2018-ban megjelenő nagylemezének anyagát az elsők között hallhatjuk majd a világon. A színpadon Mat Dryhurst és a Colin Self vezette kórus segítségével kel majd életre az erősen effektezett, éteri énekhangokból felépülő monumentális történet, amely a romantikába hajló popzenei struktúráknak egy zsigerében modern és teljességgel kiszámíthatatlan gellert ad. A produkció színházi elemekkel és minimális jelmezekkel is operál, így Holly Herndon fellépése valóban egy összművészeti előadás lesz, amely megmutatja az énekesnő varázslatos és burjánzó művészetének minden oldalát.
Holly Herndon előadását Stine Janvin norvég énekesnő vezeti fel, akit ugyancsak az emberi hangban, mint hangszerben rejlő lehetőségek érdeklik: hogyan válaszható el az embertől az énekhang, hogy tehetjük érzelemmentessé? Színházakban, klubokban és galériákban is megjelenő előadásaiban a hang fizikai oldalával, illetve a természetes és a mesterséges, a minimalista és a drámai kapcsolatával foglalkozik. A számtalan elektronikus zenei stílus mellett főbb inspirációi a népzene, a hangköltészet, az idegen nyelvek, valamint az állatok és különösen a madarak hangjai.
Amellett, hogy Holly Herndon előadásában a kórus tagjaként is részt vesz, az Ultrahang Fesztiválon korábban szereplő Stine Janvin bemutatja saját, Fake Synthetic Music című előadását, amit egy a PAN kiadónál hamarosan megjelenő kétlemezes album is rögzít majd. Az előadás új módon közelíti meg a dekonstruált rave témáját és hang- és tér-illúziókat, füstöt, tükröket és apró dallam foszlányokat használva utal a pop, a techno és a trance stílusjegyeire.
Az estét a zeneszerző, elektronikus zenész és sound designer Bartha Márk vezeti fel. A Budapesten élő szerző vizuális média, színház- és táncelőadások zeneszerzésével foglalkozik. A Pécsi Tudományegyetemen elvégzett Elektronikus Zenei Médiaművész képzés révén a zeneszerzésben mindig is egy kísérletező megközelítést követett, miközben kétszeres Magyar Beat-box bajnokként továbbra is az emberi hanggal való munka érdekli leginkább. Ezek a referenciapontok keverednek szóló fellépésein is, ahol az elektronikus hangszerekkel és az effektezett emberi hanggal egy improvizált elektroakusztikus kompozíció jön létre.
Személyes hangvételű poszthumán popzenei produkció, dekonstruált rave és beatbox hátterű improvizáció – a 14. Electrify középpontjában a hangszerként újraértelmezett emberi hang felfedezése áll. A pályája csúcsán lévő amerikai producer-énekesnő Holly Herndon jövőre megjelenő albumát mutatja be egy kórus kíséretében, Stine Janvin legfrissebb, Fake Synthetic Music című előadását adja elő, míg Bartha Márk szintén új felvételekkel készül a szezon első Electrify estéjére.
Holly Herndon a mai generáció egyik legfontosabb, legambiciózusabb hangja. Művészete könnyedén formál láthatatlan hidat a tánczene, a popzene és az akadémikusabb stílusok között, miközben tartalmilag is komoly felelősséget vállal azzal, hogy olyan vaskos témákat vesz górcső alá, mint például az adatvédelem, az aktivizmus vagy a hatalmi egyensúlyok hiánya. Zenéjének legmeghatározóbb eleme Holly Herndon saját hangja, amit számtalan egyedileg készített effekttel tördel szét és tesz hangszerszerűvé. Dalaiban összetett kompozíciós technikákat használ, ahol a kristálytiszta énekhangokat általában kollázsszerűen elrendezett, precízen megmunkált hangminták kísérik. Az ütemek gyakran megakadnak, a motívumokat felszabdalja vagy egyenesen félbeszakítja egy-egy zaj, zenéje mégis inkább hasonlít egy sűrűn díszített popszámra, mint mondjuk egyik példaképe, Mika Vainio atmoszférikus zenéire. Azonban nem kizárólag az úttörő hangzásának köszönheti, hogy gyakran említik egy mondatban olyan nevekkel, mint Oneohtrix Point Never, Meredith Monk, Laurel Halo, Arca vagy Fka Twigs.
Bemutatkozó albuma, a Movement 2012-ben jelent meg a brooklyni független kiadónál, a RVNG Intl-nél. A kritikai sikereket és a szakma figyelmét már ezzel a nagylemezzel is elnyerte, de az igazi ismertséget a RVNG Intl és a nagy múltú 4AD közös gondozásában megszületett második nagylemeze, a Platform hozta meg. Utóbbi lemezének egyik központi üzenete Holly Herndon párbeszédbe és összefogásba vetett hite jelentette. Emellett a Platform volt az, ahol először fejlesztette igazán tökélyre a személyes hangvételt megütő poszthumán előadói karakter szokatlan és bizsergető összhatását. Ez időben már a Stanford egyetem doktori hallgatója volt zeneszerzés szakon, turnézott a Radiohead előzenekaraként, előadást tartott a Red Bull Music Academy-n, illetve rendszeresen nyíltak közös kiállításai művésztársaival például a megfigyelés és paranoia témájában. Az előrehaladást jelentő párbeszéd jegyében mindig fontos volt számára, hogy inspiráló alkotótársakkal vegye körbe magát és egy multidiszciplináris megközelítést kövessen. Dolgozott együtt zenészekkel (Amnesia Scanner, Jlin, Hieroglyphic Being), írókkal, szobrászokkal, teoretikusokkal, ASMR előadókkal és design stúdiókkal is, így nem meglepő, hogy munkája számtalan akadémiai, esztétikai és technológiai hivatkozási pontot rejt magában.
Fellépése azért is lesz igazán különleges, mert 2018-ban megjelenő nagylemezének anyagát az elsők között hallhatjuk majd a világon. A színpadon Mat Dryhurst és a Colin Self vezette kórus segítségével kel majd életre az erősen effektezett, éteri énekhangokból felépülő monumentális történet, amely a romantikába hajló popzenei struktúráknak egy zsigerében modern és teljességgel kiszámíthatatlan gellert ad. A produkció színházi elemekkel és minimális jelmezekkel is operál, így Holly Herndon fellépése valóban egy összművészeti előadás lesz, amely megmutatja az énekesnő varázslatos és burjánzó művészetének minden oldalát.
Holly Herndon előadását Stine Janvin norvég énekesnő vezeti fel, akit ugyancsak az emberi hangban, mint hangszerben rejlő lehetőségek érdeklik: hogyan válaszható el az embertől az énekhang, hogy tehetjük érzelemmentessé? Színházakban, klubokban és galériákban is megjelenő előadásaiban a hang fizikai oldalával, illetve a természetes és a mesterséges, a minimalista és a drámai kapcsolatával foglalkozik. A számtalan elektronikus zenei stílus mellett főbb inspirációi a népzene, a hangköltészet, az idegen nyelvek, valamint az állatok és különösen a madarak hangjai.
Amellett, hogy Holly Herndon előadásában a kórus tagjaként is részt vesz, az Ultrahang Fesztiválon korábban szereplő Stine Janvin bemutatja saját, Fake Synthetic Music című előadását, amit egy a PAN kiadónál hamarosan megjelenő kétlemezes album is rögzít majd. Az előadás új módon közelíti meg a dekonstruált rave témáját és hang- és tér-illúziókat, füstöt, tükröket és apró dallam foszlányokat használva utal a pop, a techno és a trance stílusjegyeire.
Az estét a zeneszerző, elektronikus zenész és sound designer Bartha Márk vezeti fel. A Budapesten élő szerző vizuális média, színház- és táncelőadások zeneszerzésével foglalkozik. A Pécsi Tudományegyetemen elvégzett Elektronikus Zenei Médiaművész képzés révén a zeneszerzésben mindig is egy kísérletező megközelítést követett, miközben kétszeres Magyar Beat-box bajnokként továbbra is az emberi hanggal való munka érdekli leginkább. Ezek a referenciapontok keverednek szóló fellépésein is, ahol az elektronikus hangszerekkel és az effektezett emberi hanggal egy improvizált elektroakusztikus kompozíció jön létre.
