BESZÉLGETÉS / KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓ
október 3-án, csütörtökön az előadás után Kutszegi Csaba színikritikus beszélget Goda Gáborral, a rendezővel. Minden érdeklődőt szeretettel várunk.
Goda Gábor és az Artus társulat az előadás univerzumát az épület hangjaiból, a test tereiből, meghökkentő húrokból, az ellentétek fejre állításából teremti meg. A merev struktúrák megmozdulnak, az épület élni kezd, szellem és anyag átjár egymáson. Az „egy meg egy az egy” posztmodern alkimista műtét.
Az előadás tere, jelen esetben a Trafó épülete, mint eleven test, az alkotói folyamat szerves részét képezte.
A nézőtér és a színpad kettőse sok kis szigetté oldódik: a közönség asztalok körül ülve figyeli a tér különböző pontjain kibontakozó jeleneteket.
Az előadás Leszták Tibornak, a MU színház 2008-ban meghalt alapítójának szól arról, amit ő, és még sokan kerestünk, keresünk: egy meg egy az egy.
„Goda úgy summázta tizenöt szereplős produkcióját: „Olyan képek sorozata, amit szerettünk, vagy szerettünk volna”. Nem tette hozzá, mert szükségtelen, hogy kivel. A nyolcvanperces „audiovizuális fizikai színház” abszurd, kockázatos, váratlan, meghökkentő, vicces, költői, eredeti szkeccsek füzére. A közös, legfőbb jellemző azonban az egyszeriség. Amely ugyanúgy nyert mélyebb, szimbolikus-szakrális értelmet, mint az emberekre hányt földhalom, és a gyöngyvászonra vetített film a Trafó épületéről, zugairól, tereiről.” (Horeczky Krisztina)
Alkotók és előadók: Bodóczky Antal, Boross Martin, Debreczeni Márton, Ferencz Krisztina, Gold Bea, Jónás Vera, Juhász András, Kocsis Gábor, Mózes Zoltán, Nagy Ágoston, Téri Gáspár, Tucker András, Vargha Márk Péter, Virág Melinda
Rendező: Goda Gábor
1314
október 3-án, csütörtökön az előadás után Kutszegi Csaba színikritikus beszélget Goda Gáborral, a rendezővel. Minden érdeklődőt szeretettel várunk.
Goda Gábor és az Artus társulat az előadás univerzumát az épület hangjaiból, a test tereiből, meghökkentő húrokból, az ellentétek fejre állításából teremti meg. A merev struktúrák megmozdulnak, az épület élni kezd, szellem és anyag átjár egymáson. Az „egy meg egy az egy” posztmodern alkimista műtét.
Az előadás tere, jelen esetben a Trafó épülete, mint eleven test, az alkotói folyamat szerves részét képezte.
A nézőtér és a színpad kettőse sok kis szigetté oldódik: a közönség asztalok körül ülve figyeli a tér különböző pontjain kibontakozó jeleneteket.
Az előadás Leszták Tibornak, a MU színház 2008-ban meghalt alapítójának szól arról, amit ő, és még sokan kerestünk, keresünk: egy meg egy az egy.
„Goda úgy summázta tizenöt szereplős produkcióját: „Olyan képek sorozata, amit szerettünk, vagy szerettünk volna”. Nem tette hozzá, mert szükségtelen, hogy kivel. A nyolcvanperces „audiovizuális fizikai színház” abszurd, kockázatos, váratlan, meghökkentő, vicces, költői, eredeti szkeccsek füzére. A közös, legfőbb jellemző azonban az egyszeriség. Amely ugyanúgy nyert mélyebb, szimbolikus-szakrális értelmet, mint az emberekre hányt földhalom, és a gyöngyvászonra vetített film a Trafó épületéről, zugairól, tereiről.” (Horeczky Krisztina)
Alkotók és előadók: Bodóczky Antal, Boross Martin, Debreczeni Márton, Ferencz Krisztina, Gold Bea, Jónás Vera, Juhász András, Kocsis Gábor, Mózes Zoltán, Nagy Ágoston, Téri Gáspár, Tucker András, Vargha Márk Péter, Virág Melinda
Rendező: Goda Gábor
NKA, 77 Elektronika, EMMI
