A Bajdázó együttes 2013 decemberében jelentette meg legújabb lemezét Örökös zene címmel. Az új album lényegesen gazdagabb, teltebb és organikusabb hangzású, mint a korábbi lemezek, főként annak köszönhetően, hogy az alaptrióhoz időközben egy negyedik tag is csatlakozott, és a korábban főleg loopokból építkező ritmusvilág helyett már igazi hús-vér ütőhangszerest hallhatunk.
Nehéz lenne meghatározni, milyen stílusba sorolható a Bajdázó zenéje. Nyilván erős hatás a magyar népzene, az amerikai pszichedelikus folk és az ambient. Az együttes tagjai – saját használatra – kitalálták a „börzsönyizene” kifejezést, ami minden megfoghatatlansága ellenére talán a legpontosabban fejezi ki, milyen is a Bajdázó hangzása. Ez a zene nem jöhetett volna létre, ha nincs a Börzsöny, mint fő inspirációs forrás – az együttes tagjai már magát a Bajdázó nevet is egy börzsönyi tájtól kölcsönözték.
A 2009-ben alakult zenekar első egy-két éve a szokásos útkeresés jegyében telt, de a Lekapcsolom a villanyt a fejemben című 2011-es lemezre már összeállt minden, a folk, az ambient és a kortárs gitárzenék. Az album számos elismerő kritikát kapott, a Quart.hu zenei oldalon a 2011-es év legjobb magyar lemezének választották, Rónai András kritikus pedig ekképpen írt róla: „Lágyan lebegő vagy indázó gitárra fekszik fel a zene, a finom ritmusszekció támogatásával vagy anélkül; ez tartja meg a ráérős – néha egyenesen tétovázó – gitár- és egyéb dallamokat, effekteket és madárcsicsergéseket. Néha egy-egy határozottabb dallam összerántja a dalokat (ezek között van olyan, ami meglepően erősen az amerikai folkzenét idézi meg), máskor viszont ambientté terül szét, vagy inkább hangtájképpé. Mile Zsigmond otthonos éneke tökéletesen illik mindebbe; nála érhető tetten leginkább a magyar népzene hatása. A szövegek egyfelől a népköltészetet idézik képeikkel vagy sűrített bölcsességekkel, másfelől viszont van bennük valami megfoghatatlan szürrealizmus is....”
Az Amerre fut című 2012-es album még a 2011-esnél is érettebb anyag lett, amint ezt a Lángoló Gitárok blog szerzője, Rácz Mihály is megjegyezte: „az előbb vázolt jellemzők itt is érvényesek, ám az egész még kompaktabb, teljesebb, minden ízében beérett tehát a munka, úgy érezhetjük, hogy nem is lehet ebből sem elvenni, sem pedig hozzátenni. Ha mondjuk az előző lemezzel párban, mint dupla album jelent volna meg, akkor az első lehetne az út kitaposása, ez pedig annak az útnak a nyugodt bejárása, és az apró részletekre való reflektálás, néha a dalszerkezet teljes odahagyásával. Ez az album, akárcsak az előző, hibátlan, kerek egész…”
a zenekar tagjai:
Mile Zsigmond - gitár, ének / guitar, vocal
Gugyella Zoltán - basszusgitár / bass guitar
Kas Bence – ütőhangszerek / percussions
Győrffy Ákos - gitár, looper, effekt / guitar, effect, looper
Nehéz lenne meghatározni, milyen stílusba sorolható a Bajdázó zenéje. Nyilván erős hatás a magyar népzene, az amerikai pszichedelikus folk és az ambient. Az együttes tagjai – saját használatra – kitalálták a „börzsönyizene” kifejezést, ami minden megfoghatatlansága ellenére talán a legpontosabban fejezi ki, milyen is a Bajdázó hangzása. Ez a zene nem jöhetett volna létre, ha nincs a Börzsöny, mint fő inspirációs forrás – az együttes tagjai már magát a Bajdázó nevet is egy börzsönyi tájtól kölcsönözték.
A 2009-ben alakult zenekar első egy-két éve a szokásos útkeresés jegyében telt, de a Lekapcsolom a villanyt a fejemben című 2011-es lemezre már összeállt minden, a folk, az ambient és a kortárs gitárzenék. Az album számos elismerő kritikát kapott, a Quart.hu zenei oldalon a 2011-es év legjobb magyar lemezének választották, Rónai András kritikus pedig ekképpen írt róla: „Lágyan lebegő vagy indázó gitárra fekszik fel a zene, a finom ritmusszekció támogatásával vagy anélkül; ez tartja meg a ráérős – néha egyenesen tétovázó – gitár- és egyéb dallamokat, effekteket és madárcsicsergéseket. Néha egy-egy határozottabb dallam összerántja a dalokat (ezek között van olyan, ami meglepően erősen az amerikai folkzenét idézi meg), máskor viszont ambientté terül szét, vagy inkább hangtájképpé. Mile Zsigmond otthonos éneke tökéletesen illik mindebbe; nála érhető tetten leginkább a magyar népzene hatása. A szövegek egyfelől a népköltészetet idézik képeikkel vagy sűrített bölcsességekkel, másfelől viszont van bennük valami megfoghatatlan szürrealizmus is....”
Az Amerre fut című 2012-es album még a 2011-esnél is érettebb anyag lett, amint ezt a Lángoló Gitárok blog szerzője, Rácz Mihály is megjegyezte: „az előbb vázolt jellemzők itt is érvényesek, ám az egész még kompaktabb, teljesebb, minden ízében beérett tehát a munka, úgy érezhetjük, hogy nem is lehet ebből sem elvenni, sem pedig hozzátenni. Ha mondjuk az előző lemezzel párban, mint dupla album jelent volna meg, akkor az első lehetne az út kitaposása, ez pedig annak az útnak a nyugodt bejárása, és az apró részletekre való reflektálás, néha a dalszerkezet teljes odahagyásával. Ez az album, akárcsak az előző, hibátlan, kerek egész…”
a zenekar tagjai:
Mile Zsigmond - gitár, ének / guitar, vocal
Gugyella Zoltán - basszusgitár / bass guitar
Kas Bence – ütőhangszerek / percussions
Győrffy Ákos - gitár, looper, effekt / guitar, effect, looper
