Moderátorok: Miklósvölgyi Zsolt és Zemlényi-Kovács Barnabás

 Meghívott vendégek: Bagi Zsolt és Varga Tünde

A This Is Not a Love Talk vitasorozat a hazai és nemzetközi kortárs művészet meghatározó, de ellentmondásos tendenciáinak kritikai elemzésére vállalkozik. Az uralkodó művészeti eszmerendszer egyezményesnek ható igazságait megkérdőjelezve, és kényelmetlen, ambivalens, megosztó állításokat sem megkerülve kísérel meg ellenpontot képezni a kulturális konformizmussal szemben.

Dean Kissick az első eseményen megvitatott esszéje után egy másik provokatív, a kortárs képzőművészet meghatározó ideológiai keretét és „kulturális logikáját” baloldali szempontok mentén alapjaiban megkérdőjelező szövegből, Nicolas Bourriaud Radikáns. A globalizáció esztétikája című könyvének egy magyarul is olvasható fejezetéből indulunk ki, hogy kritikai elemzés alá vessük a posztkolonialista és multikulturális művészetfelfogás jelenleg meghatározó formáját és annak lehetséges alternatíváit.

A posztkolonializmus és a multikulturalizmus elméleti és politikai programjai, amik gyökeresen meghatározzák a jelenlegi nemzetközi kortárs képzőművészet irányát, a nyolcvanas évektől kezdve egyre nagyobb erővel konfrontálták a modern művészeti paradigmát annak nyugatcentrikusságából adódó korlátaival és ellentmondásaival, szoros összefüggésben a felvilágosodás és a modernitás univerzalista programjának gyökeres kritikájával. Azonban a történeti modernitás ellentmondásait és korlátait jogos kritika alá vető posztmodern programokból következő mai alternatívák maguk sem mentesek a korlátoktól és az ellentmondásoktól. Ahogy Bourriaud írja: „A kulturális posztkolonializmus forgatagából született számtalan esztétikai teória képtelen volt kidolgozni a modern ideológiának egy olyan kritikáját, ami nem vezet teljes relativizmushoz vagy az »esszencializmusok« halmozásához. Ezek dogmatikus változatai aztán odáig merészkednek, hogy azt állítják, lehetetlen bármilyen párbeszéd olyan egyének között, akik nem osztoznak ugyanabban a történelemben vagy ugyanabban a »kulturális identitásban«”.  

A beszélgetés során olyan nehéz kérdéseket kísérlünk meg körbejárni, mint hogy miért került válságba a közös művészeti diskurzus, értékrendszer és kritika, és milyen érvek szólnak a fenntartása mellett vagy az ellen? A szélsőséges homogenizációból átestünk-e egy olyan problematikusan szélsőséges heterogenizációba, ami azzal fenyeget, hogy egymással nem átjárhatónak tételezett kulturális szférák és identitások steril és kritikátlan egymás mellett élésébe  fullad? Milyen művészeti és politikai érvek szólnak egy multikulturális, mégis átjárható, a saját identitásukkal szemben egyenlően kritikus kultúrák dinamikus hálózatán alapuló kortárs képzőművészeti tér mellett vagy ellen? Miként képzelhető el egy ma érvényes (alter)modernizmus a politikában és a művészetben, egyfelől a posztkolonializmus jelenlegi formája jelentette „progresszív antimodernizmus”, másfelől az egyre autoriterebb kapitalista globalizmus korszakában? Jürgen Habermas esszéjét megidézve: még mindig befejezetlen vagy egyáltalán folytatható programnak tekintjük-e a modernitást?

- - - - -

Bourriaud esszéjének jegyzetekkel ellátott magyar fordítása itt érhető el: 

Bourriaud, Nicolas: Radikáns. A globalizáció esztétikája. Ford. Gyenge Zsolt. In: Dánél Mónika— Király Hajnal—Vincze Ferenc (szerk.): Tér-Elmélet-Kultúra. Budapest: Eötvös Kiadó, 2017, 147–175.  

Az eseménysorozatról hangfelvétel készül, mely későbbiekben az acb media jóvoltából podcastként lesz elérhető.