Tárlatvezetés a Szellemcsont című kiállításon
2024. szeptember 26-án (csütörtökön) 18:00 órától Miklósvölgyi Zsolt szerkesztő, művészeti író és Nemes Z. Márió költő, kritikus, esztéta tárlatvezetése a Technologie und das Unheimliche (T+U): Szellemcsont című kiállításán.
A program ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk!
* * *
Technologie und das Unheimliche (T+U): Szellemcsont
együttműködők:
Hynek Alt, Borsos Lőrinc, Aleksandr Delev, Erdély Miklós, Fridvalszki Márk, Győrffy László, Insane Temple (Stach Szumski & Nestor Peixoto Aballe), Július Koller (JKS), Komoróczky Tamás, Nemes Z. Márió, Trapp Dominika
Kurátorok: T+U (Fridvalszki Márk, Miklósvölgyi Zsolt, Nemes Z. Márió), Szalai Borbála
Látogatható: 2024/09/07 – 10/27
A Geisterknochen című kiállítás és a hozzá kapcsolódó Paleohauntology fanzine a Technologie und das Unheimliche (T+U) kollektíva immár tízéves alkotói és elméleti praxisába nyújt betekintést. Archeológia, geológia, filozófia és spekulatív futurizmusok összekapcsolása során a kollektíva egy olyan művészeti ásatásra invitálja a látogatókat, ahol régi-új alkotótársakkal együttműködve tárul fel a technokultúra kísérteties tudattalanja. Jacques Derrida hantológia koncepciójára – mely a kísértetek ontológiája alapján gondolja újra kortárs kondíciónkat – utalva a paleohantológia biológiai, geológiai és kulturális örökségünkkel való elszámolásra ösztökél. Ennek során prehumán múltunk és poszthumán jövőnk meteoritként robban jelenünkbe, akár a máig megmagyarázhatatlan Tunguska-esemény.
A kiállítás címe Hegel kritikai felvetésére utal, miszerint a szellem csontnak is tekinthető. Paleohantológiai szempontból ez a gondolat úgy értelmezhető, hogy az emberi létezés valójában egy nem-humanista anyagiság fantomszerű maradványának is felfogható. UFO ergo sum. Nemcsak állandó (meg)kísértések körforgásában élünk, hanem magunk is kísértetek vagyunk. Ez nemcsak a művészeti gyakorlat tematikáját határozza meg, hanem a művészet történetéhez való hozzáállást is. A kísértetek közössége kísértetidézések keretében örökíti tovább magát. A kiállítás tehát nemcsak elátkozott ásatásnak, hanem egy szeánsznak is tekinthető, aminek keretében a T+U múltjából felbukkanó fantomok összekeverednek a magyar és nemzetközi művészet ektoplazmájával.
