Nyitott Műterem #04 - Bukta Imre
A Trafó Kortárs Művészetek Háza e-Trafó elnevezésű online programsorozata minden hétköznapra digitális platformokon elérhető programokat kínál; többek között live seteket, online táncórákat, webinarokat, beszélgetéseket és speciális online előadásokat. A programsorozat része a Trafó Galéria online műteremlátogatás-sorozata, melynek keretében minden csütörtökön 21 órától kurátorok és szakírók kalauzolásával nyerhetünk betekintést egy-egy képzőművész műtermébe, és ismerhetjük meg legfrissebb műveiket és terveiket.
A sorozat negyedik eseményén, december 17-én Bukta Imre mezőszemerei műtermébe látogatunk el Fenyvesi Áron kurátor vezetésével.
A beszélgetést a Trafó Galéria Facebook-oldalán élőben lehet követni, az online műteremlátogatás végén pedig ugyanitt várjuk a kérdéseket.
A sorozat további alkalmai:
Bukta Imre (1952) pályája autodidakta művészként indult az 1970-es években. Művészete erős szálakkal kötődik a vidéken élő, mezőgazdaságban dolgozók életmódjához és kultúrájához. Témáit a kezdetektől fogva a mindennapi dolgos élet tárgyai, helyszínei és szereplői adják, amelynek ábrázolására a legváltozatosabb eszközöket alkalmazza: festményeihez szabadon használ fel mindenféle kezébe kerülő természetes anyagot (szőr, fa, kukorica, csempe, gyufaszálak), melyeket asszemblázs-szerűen épít egybe. Objektjeinél, installációiban, performanszaiban a paraszti tárgyi kultúra mindennapi eszközeit helyezi egymás mellé, vagy épít belőlük egyedi gépi-képi szerkezeteket. Portréi, kompozíciói felfoghatók különleges szociológiai tanulmányokként, csakhogy a kívülálló és távolságtartó elemző nézőpontjával szemben Bukta belülről látja és láttatja ezt a sajátos, édes-keserű felhangokkal terhes világot. Szemlélete hol ironikus, hol melankolikus, máskor (társadalom)kritikus vagy megengedő, de mindig kivételes empátiával közelíti meg alanyait.
Bukta Imre három alkalommal képviselte Magyarországot a Velencei Biennálén (1980, 1988, 1999). Művei számos közgyűjteményben megtalálhatóak, többek között a bécsi Albertina, az aacheni Sammlung Ludwig, a linzi Neue Galerie der Stadt, a Magyar Nemzeti Múzeum, a budapesti Ludwig Múzeum, az egri Dobó István Múzeum, szentendrei Ferenczy Múzeum, a budapesti Fővárosi Képtár, a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum és a Szombathelyi Képtár gyűjteményeiben. Munkásságát 1989-ben Munkácsy-díjjal, 1997-ben pedig a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze díjjal ismerték el. Jelenleg Mezőszemerén él.
