Tárlatvezetés > Lávatalaj
2023. október 13-án (pénteken) 19 órától Török Krisztián Gábor tart tárlatvezetést a Lávatalaj című kiállításon a 25 éves a Trafó! - születésnap programsorozat keretében.
Török Krisztián Gábor a debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ kurátora, valamint az ArtForum International budapesti tudósítója. Kurátori munkájában megkérdőjelezi a kiállításkészítés hegemóniáját; a művészeti folyamatok bemutatására elsősorban alternatív, párbeszéd- és részvételalapú formátumokat használ. Jelenleg is futó, Szociális akupunktúra című projektje Debrecenből kiindulva, holisztikus személettel vizsgálja a jóllét kérdését a félperiférián elhelyezkedő vidéki városokban.
A program ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk!
* * *
Lávatalaj
Látogatható: 2023.09.02 - 2023.10.22.
Kiállító művészek: Hynek Alt, Petra Feriancová, Adrián Kriška, Marie Lukáčová, Martin Maeller, Ruth Novaczek, Anni Puolakka & Ellie Rae Hunter, P Staff, Iveta Schovancová
Kurátorok: Denis Kozerawski & Jen Kratochvil
A Trafó Galéria legújabb kiállítása a Floor is Lava (a talaj láva) játéktól kölcsönözte címét, mely nálunk inkább a számítógépes játékok és valóságshow-adaptációk révén ismert. A játék lényege, hogy mivel a talaj lávává vált, ezért csak a földön lévő tárgyakra szabad lépni. A talajra lépés a játékos halálához, vagyis inkább a játékból való kizárásához vezet. A játék szabályai szerint az állandóan ránk leselkedő veszélyeket úgy kerülhetjük el, ha folyamatosan egyik helyről a másikra ugrálunk – ez a stratégia, amellett, hogy a környezetünkkel való viszonyunk újrahangolására késztet bennünket, a konzervatív heteropatriarchális társadalmi berendezkedések és a kritikai feminista, queer diskurzusok között húzódó ellentétek metaforájaként is értelmezhető. A látás, a létezés, az érzések és az egymáshoz való kapcsolódás hagyományos és megszilárdult rétegeinek kritikus dekonstrukciója és újraértékelése gyakran olyan, mintha forró láván lépkednénk, bármiféle pihenőpont vagy menekülőút nélkül.
A kiállításnak nem célja, hogy teljességében mutassa be a fenti témákat, főként azért, mert ez nem is lehetséges, hiszen ezek a tapasztalatok állandó változásban vannak, ily módon nem megragadhatóak vagy rögzíthetőek. A kiállítás éppen ezért egy képlékeny mentális kép különféle részleteit villantja fel az öregedéssel, a haldoklással, a fájdalommal, az anyasággal, a nem normatív közösségekben való létezés lehetőségével és a queer-elméletek nyomán végzett cselekvéssel (queerelés / queering) kapcsolatos negatív berögződések tudatos elengedésével, valamint a végtelen fluiditás bizonytalanságának elfogadásával.
A kiállítás saját identitásunk és a hozzánk közel állókhoz fűződő viszonyunk újragondolásának nehézségeivel kapcsolatos egymás mellett létező megközelítéseket mutat fel, rétegez egymásra és kérdőjelez meg. Kísérletet tesz a társadalmi nemek, az érzelmek és az öregedés normalizált és generációkon keresztül továbbörökített értelmezésének megkérdőjelezésére. Ahelyett, hogy mindezt analitikusan és egy átfogó rendszerre törekedve tenné; queer szempontok mentén, a szokásos megközelítésektől eltérő utakat választ. A kiállítás célja továbbá, hogy felmutasson néhány apró és egymáshoz látszólag nem kapcsolódó elemet abból az átfogó kritikai diskurzusból, ami a személyes identitás témáját veszi körül.
A bemutatott művek egy olyan sokdimenziós kép különböző nézeteit villantják fel, amely soha nem tárul fel teljes egészében, elsősorban azért, mert maga a kritikai megközelítés vonja kétségbe a teljes kép tényleges megragadhatóságának lehetőségét. Egy ilyen kép maga a folytonos formálódás, az újraalakulás, a szétbomlás és az újrastrukturálódás. Lényegében nem tudjuk, és remélhetőleg sosem fogjuk meg tudni, hogy milyen is ez a kép teljességében.
Denis Kozerawski & Jen Kratochvil
