Lázár Eszter és Nagy Edina záró tárlatvezetése

2025. február 28-án (pénteken) 18 órától Lázár Eszter és Nagy Edina tartanak tárlatvezetést az Egymásba oldódva | Endokrin rezsimek című kiállításon.

Lázár Eszter Budapesten élő kurátor, egyetemi docens. A Pécsi Tudományegyetem Irodalom- és Kultúratudományi Doktori Iskolájában szerzett doktori fokozatot. A Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet Tanszékén tanít, valamint kiállításokat szervez és együttműködésen alapuló projektekben dolgozik (pl. Residency Under Investigation / tranzit.sk, Pozsony, 2017; A kék terem a Tehnica Schweiz művészduóval, 2019). A Kurátori gyakorlat és diskurzus szótárának társszerkesztője (2012-2018) és a roma művészet és kultúrák digitális archívuma, a RomArchive filmes szekciójának volt a kutatója (2016-2019). 2019-ben csatlakozott a budapesti OFF-Biennále Budapest kurátori csapatához, és a kollektívával együtt részt vett 2022-ben documenta fifteen-en.

Nagy Edina műkritikus, esztéta. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófiatudományi Doktori Iskolájában szerzett doktori fokozatot. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Esztétika Tanszékének adjunktusa, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet Tanszékének vendégoktatója, független kurátor. Kutatási területei a művészetkritika elmélete és gyakorlata, a kritikus és szociálisan elkötelezett művészet aktuális megjelenési módjai és lehetőségei, a kutatásalapú művészettel kapcsolatos kérdések és problémák, az anyaghasználat társadalmi kontextusa a modern és kortárs művészetben. A L’Harmattan kiadónál megjelent Láthatatlan múzeum című könyvsorozat szerkesztője.

Lázár Eszter és Nagy Edina 2013 óta dolgoznak együtt különböző projektek és szemináriumok keretén belül. Az EU4ART_differences kutatójaként 2023-ban társszerkesztői voltak az Approximating Borders: Artistic Research in Practice, valamint az Elmélet és tudomány a művészeti gyakorlatban című könyveknek. Közös kiállításaik: When Art(ist) Speaks – Amikor a művészet beszél, OFF-Biennále Budapest, 2015; Repülő kajak, OFF-Biennále Budapest, 2017, Zeitgeistlos, Curated by, Bécs, 2018, Várószoba – Női gyógyítók és páciensek az orvoslás perifériáján, SOM, Budapest, 2021 (Gadó Flórával és Őze Eszterrel). Jelenleg futó közös hosszútávú művészeti és oktatási projektjük a 2024-ben kezdődött A puszta életen túl. Az intézményesített gondoskodás mellőzöttjei. 

A program ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk!

 * * *

Egymásba oldódva | Endokrin rezsimek

Kiállító művészek: Lucy Beech, Bolla Szilvia, Aliza Orlan, Oliver Husain & Kerstin Schroedinger

Kurátor: Szalipszki Judit

Látogatható: 2025. január 18 - március 2.

Az Egymásba oldódva - Endokrin rezsimek című kiállítás az emberi és nem emberi testek, a technológiák, valamint a gyógyszer- és egészségipar összefonódását és konkrét – materiális értelemben vett – összekapcsolódását vizsgálja olyan alkotók munkáin keresztül, akik a testi létezés képlékeny határaira és a biotechnológiák társadalmi-politikai következményeire összpontosítanak műveikben. Alkotói gyakorlataik megkérdőjelezik a test különálló, autonóm entitásként való értelmezését, és egyfajta, folyamatosan változó és újraformálódó, fluktuáló, az anyagok és a jelentések áramlásának teret engedő, porózus határokkal rendelkező, dinamikus konstellációként tekintenek rá, amit környezeti, technológiai és társadalmi tényezők egyaránt befolyásolnak.

A kiállítás különös figyelmet szentel a hormonális folyamatoknak, fizikai és mentális állapotunk hormonális mikromenedzselésének. A hormonok a szervezet kémiai hírvivői, számos testi funkciót határoznak meg, többek között az étvágyunkat, alvási szokásainkat, stressztűrő képességünket, libidónkat, termékenységünket, erőnlétünket, szorongásainkat és hangulatunkat. Hormonjaink menedzselése az elmúlt évszázadban nagy utat járt be: egyes hormonális kezelések számottevő előnyöket biztosítottak számunkra, de alkalmazásuk bizonyos aspektusai ellentmondásos következményekkel is jártak és járnak a mai napig. A hormonokkal kapcsolatos tudás, a szervezetünk hormonrendszerébe való beavatkozások története egyszerre termelték újra és írták át a testről és az egészségről, valamint a társadalmi nemről alkotott elképzeléseinket.

A kiállítás keretében látható művekben vissza-visszaköszön a fluiditás materiális és metaforikus értelemben egyaránt. Folyadékok hagyják el a testeket, és szivárognak át más testekbe, beivódnak a bőrbe, átmosódnak ásványokon, kivonnak belőle dolgokat és feldúsítják őket, újrahasznosítják és tőkét kovácsolnak belőlük. Szűkebb és tágabb vezetékeken és csöveken szüremlenek és áramolnak át. Haladnak a nedvek a test legbensőbb tájain – az artériákon, a nyelőcsövön, a petevezetékeken, a belek alagútjain –, eszközökön és műszereken át, salakanyagként a csatornarendszeren keresztül.

Elmosódnak a határok az emberi és az emberen túli között, a testek és a tájak, a nemek között. Ebben a rendszerben alapállapot az átmenetiség: a gyógyító és a mérgező között, a legális és az illegális, az organikus és a szintetikus, a valóság és disztópia között. Ahogy Donna Haraway fogalmaz, a technológiai, az organikus, a politikai, a gazdasági terrénuma végképp egymásba omlott.

Hogyan alakítja át a saját magunkról alkotott képet ezeknek a határoknak a feloldódása? Milyen érzés ez a töredékes, vegyi anyagokon keresztül menedzselt, technoorganikus kiterjesztésekkel kiegészített élet? Kik vagyunk mi ezekben a sokszor bizonytalan kimenetű konstellációkban? Hogyan navigálunk ebben a rendszerben, hogyan követi le a fizikai változásokat az elménk, és miben áll az illetékességünk ezekben a liminális állapotokban? Hogyan vagyunk velük és ellenük, mivé válunk általuk?

Támogatók: NKA, Káli Kövek, Holland Királyság Magyarországi Nagykövetsége