Cooking Sections & Mary Maggic
A Cooking Sections és Mary Maggic performansz-előadásai
2022. október 1. (szombat) 18:00 – 20:00
helyszín: Trafóklub
18:00: Mary Maggic: Nyílt forráskódú ösztrogén
19:00: Cooking Sections: Amikor a [lazac lazac [lazac]]
Az előadások nyelve angol. Az esemény ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk!
* * *
Mary Maggic: Nyílt forráskódú ösztrogén | performansz-előadás hormonális történetekről és fikciókról
Hogyan válhatnak molekuláris szinten queerré a testek? Hogyan függ össze ez a folyamat az ipari kapitalizmussal? A test- és genderpolitikáról, valamint a környezeti toxicitásról való tudásokat ötvöző előadás középpontjában a "nyílt forráskódú ösztrogén" koncepciója áll, vagyis az a feltevés, hogy a hormon molekulák mindenütt jelen vannak körülöttünk, mi pedig megváltoztathatjuk, mutálhatjuk őket, vagy akár eggyé is válhatunk velük. Az előadásban felvetett társadalmi-politikai vizsgálódásokon keresztül kezdetét veheti a hormon molekulák emancipálódása és a molekuláris misztikum feloldódása.
Mary Maggic (1991, Los Angeles) nem bináris kínai-amerikai művész és kutató, aki a test- és genderpolitika, valamint a kapitalizmus ökológiai következményeinek metszéspontjain dolgozik. Maggic 2017 óta Bécsben él, és gyakran alkalmazza a biohekkinget mint xeno-feminista gondoskodási gyakorlatot. Jelenleg az ösztrogén hormon környezeti és kulturális szerepét vizsgálja, illetve annak a lehetőségeit, hogy hogyan lehet a DIY és állampolgári vagy közösségi tudomány nyílt forráskódú eszközeivel és protokolljaival ellenpontozni a hormonokról való tudást és annak hozzá¬férhetetlenségét. Kutatása a hormonok előállításának szövevényes rendszerére és az ezzel kapcsolatos morális és környezeti dilemmákra is kiterjed.
Az MIT Media Lab mesterképzésének elvégzése után Nyílt forráskódú ösztrogén című projektje a Prix Ars Electronica '17 különdíjában részesült. 2019-ben Fulbright Ösztöndíjjal 10 hónapot töltött az indonéziai Yogyakartában, ahol a jávai misztika és a műanyagszennyezés válságának kapcsolatát vizsgálta. Maggic a 2022-es Knight Arts + Tech Fellowship ösztöndíjasa. Művei olyan intézmények kiállításain szerepeltek, mint a dániai Kunsthal Charlottenborg, a Centre de Cultura Contemporánia de Barcelona, Philadelphia Museum of Art, a londoni Science Gallery és ICA, a zürichi Migros Museum of Contemporary Art, a berlini HKW és az Art Laboratory, a párizsi Jeu de Paume és a yogyakartai Jogja National Museum. Jelenleg a Hackteria (Nyílt forráskódú biológiai művészet) online hálózat tagja, az Aliens in Green nevű kísérleti színházi kollektíva, a Mai Ling Vienna nevű ázsiai feminista kollektíva, valamint a Pirate Care projekt és az online Cyberfeminism Index munkatársa.
Mary Maggic előadása a Megtartó rendszerek. Eseménysorozat a gondoskodás és a megküzdés erővonalairól sorozat részeként valósul meg.
fotó: Theresa Wey, 2022
Cooking Sections: Amikor a [lazac lazac [lazac]]
A Cooking Sections művészpáros előadása a lazac nyomába ered — egy vad hal színének a nyomába, amelyik voltaképpen sem nem vad, sem nem hal (sőt, még csak nem is lazac). A tenyésztett lazac egy konstrukció, történelmünk egyik legújabban háziasított és iparosított faja.
A Cooking Sections performansz-előadása a lazacfarmok környezeti hatásait vizsgáló több éves, kiterjedt kutatásukra épül; kiterjed a lazactenyésztés különböző közösségekre, ökológiára, a táplálékláncra gyakorolt hatására, és arra, ahogy a minket körülvevő világra tekintünk. Az előadás megkérdőjelezi, hogy a környezetünk általunk "természetesnek" vélt színei valóban annak tekinthetőek-e még egyáltalán, és arra is rámutat, hogy bolygónkra gyakorolt hatásunk hogyan befolyásolja színérzékelésünket. A művészek a Skócia partjainál található Skye-szigeten végzett kutatásai arra is rávilágítanak, hogy az ipari tevékenységek milyen hatással vannak a bolygó metabolizmusára, hogyan hozzák létre a kizsákmányolás új tájait és mindez miként hangolja újra a világ érzékelésének árnyalatait és tónusait.
A Cooking Sections-t 2013-ban Daniel Fernández Pascual és Alon Schwabe alapította Londonban. Gyakorlatuk az élelem szűrőjén keresztül figyeli meg, kutatja és elemzi átalakulóban lévő tájainkat. Helyspecifikus installációik, performanszaik és videóik a művészet, az építészet, az ökológia és a geopolitika határterületeivel foglalkoznak.
Hosszú távú CLIMAVORE című projektjük a klímaváltozás az étkezésre gyakorolt hatását vizsgálja. Projektjeik többek között a londoni Tate Britain, a Serpentine Gallery, az isztambuli SALT és a stockholmi Bonniers Konsthall, a párizsi Lafayette Anticipations, a berlini HKW, a londoni Delfina Foundation, a Taipei Biennále, az 58. Velencei Biennále, a Sanghaji Biennále, a Los Angeles-i Public Art Triennále, a Sharjah Építészeti Triennále és a Sharjah Művészeti Biennále, a Performa17, a Manifesta12 és New Orleans Triennálé kiállításain voltak láthatóak. A müncheni Képzőművészeti Akadémia vendégoktatói voltak, jelenleg a londoni Royal College of Art egy stúdióját vezetik. 2021-ben Turner-díjra jelölték őket, a 2019-es Future Generation Art Prize különdíjasai, társadalmilag elkötelezett praxisukért jelölték őket a Visible Awardra. Daniel Fernández Pascual Being Shellfish című munkájáért elnyerte a 2020-as Harvard GSD Wheelwright-díjat.
fotó: Graeme Robertson
Fotók az eseményről: https://www.facebook.com/photo?fbid=451616330284827&set=pcb.451618113617982
Támogatók:
Az esemény a Zöld Színház program támogatásával valósul meg, melyet az Emberi Erőforrások Minisztériuma Előadó-művészeti szervezeteknek szóló többlettámogatása finanszíroz.
