Szeredai Enikő: Futok

Futok, ereimben tűzpiros vérem. Menekülök izzadó tenyérrel. Nyomomban a Kaszás hosszú lába lépdel. Ha megpihenek, két kezével ér el. 
Kislány vagyok, hajam száll a szélben. Szaladok, erdőn, mezőn, réten. Fogam vacog, tudatom nem éber. Harapok, félelmem zsigeri kényszer. 
Megnőttem, száguldok, de mégsem. Lelkemben tizenéves szégyen. Dacolok, de tudom belül mélyen. Hiába a burok, kicsi az esélyem.
Tanulok, diplomám az érdem. Nyargalok, mert különben végem. Lenézek, ujjamon holtig tartó ékszer. A pillanat memóriámban vész el.
Loholok, testem otthont adó fészer. Megnyílik, és én boldog leszek kétszer. Megállnék, hogy csakis őket nézzem. Hogy az örökkévalót valahogy megigézzem.
.
.
.
Iszkolok, rövid éltem féltem. Agg vagyok, de több időt reméltem. Sorvadok, önnön testem mérgem. Még itt vagyok, de hámlik minden kérgem.
Vágtatok, bár felfogtam már ésszel. Hiába küzdök a determinált vésszel. Jobb is, ha felhagyok az egésszel. Jöjj Halál, teljesen eméssz el!
.
.
.
De testem lázad, úgy szárnyal, mint régen. A madár sem repül gyorsabban az égen. Talpam dagad, kopik már a térdem. A makacs ösztön, mi engedetlenségem.
Örök mozgás, magam ezzel védem. Csak addig élek, míg érzem verejtékem. Nem nyugszom, ez egy láthatatlan métely. Nincs megállás, nincsen bennem kétely.
.
.
.
Robogok, lassan átalakul lényem. Nem számít a szavam, sem a véleményem. Kisimul a tér is, halványodik énem. Megnyugszik a világ, de vele együtt én nem.
Hátranézek, látom, siet tovább értem. Aggodalmát itt most titkon tetten értem. Türelme fogytán, létemmel is sértem. Pedig e hajszát én tőle sosem kértem.
Közeleg a Halál, leheletét érzem. Felém lendül karja, nem állok még készen. Vadul kap utánam, kíméletlen hévvel. Magával ragadna, és nem illetne névvel.
Kitérek előle, dühét látni vélem. Elszörnyed és megáll, felhagy az üldözéssel. Meredten bámul rám, távolodó kéjjel. Fekete alakja egybeforr az éjjel.
.
.
.
Rohanok utamon, szabadon és szépen. Tünékeny termetem megfakul a térben. Áttetszővé válok, hajam száll a szélben. Újra szaladok, erdőn, mezőn, réten.