A co-production by Forte Company – Trafó House Of Contemporary Arts – Armel Opera Festival
The piece is based on Claudio Monteverdi's 1638 scena when the Crusader knight Tancred fights Clorinda, the pagan girl to a tragic ending. The theatre play uses the instruments of physical theatre and music to further explore the timeless morale of the story and the dramatic situation. Equal emphasis is laid on the classical sound articulation of opera singers, the more simple and natural singing of actors and the static and dynamic possibilities of stage situations arising from the interaction of prose manifestations and bodies.
Cast:
Composer: Marcell Dargay
Opera singers: Zoltán Megyesi, Anna Molnár
With: Metrum Ensemble and Artistic Director: Lajos Rozmán (Musicians: Marcell Dargay - keyboard, Éva Eszter Farkas - viola, Anna Rákóczy - flute, Anna Petrovics - flute, Balázs Kántor - cello, Benedek Tóth - percussion, Ernő Hock - double bass)
Text compiled by: Csaba Horváth, Nóra Földeáki
Cast: László Fehér, Nóra Földeáki, Henrietta Hojsza, Barnabás Horkay, József Kádas, Csaba Krisztik, Norbert Nagy, Márton Pallag, Kristóf Widder
Costume Design: Mari Benedek
Light Design: Ferenc Payer
Production Manager: Anna Kudron, Szandra Nádasdi
Assistant to the director: Franciska Stangl
Director: Csaba Horváth
A periférián rekedt sorsok színházat érdemelnek
"Csaba mindenképp barokk operából szeretett volna kiindulni, több elvetett ötlet után végül én álltam elő a Tankréd és Klorinda párviadalával. Ez egy körülbelül húszperces madrigál-scena, azaz jelenet: benne egy férfi és egy nő csap össze két eltérő világnézet tükrében. Monteverdi a műhöz írt előszavában nagyon pontosan leírta, hogyan kell azt előadni, (...) a narrátor – az ún. Testo – kapja a leghangsúlyosabb szerepet és feladatot: e szempontból nagyszerűen kapcsolódik a Tar-írásokhoz..."
"Felvillanyozó megfigyelni és bogozgatni a zene és a színpadi akciók viszonyrendszerét: a legjobb pillanatokban egy kés pengéjét se lehetne beszúrni közéjük, olyan erős és magától értetődő a kohézió közöttük."
"Horváth Csaba színháza valódi fizikai színház, csupa dinamika. A komoly zenés színházi műfajok ritkán tartogatnak efféle nézői örömöket."
" Bár Horváth színpadának, fizikai színházának eddig is meghatározó eleme volt a zene, most kifejezetten reflektorfénybe állítja, és felszabadultan játszik az opera műfajával, akárcsak azokkal az egyenlő méretűre vágott fagerendákkal, melyek az előadás első pillanatától jelen vannak és szerepet kapnak. A játszókat hol agyonnyomják, hol megtámasztják, hol korlátok közé szorítják a gerendák, máskor mankóul, protézisül szolgálnak a testük tengelyéből kidöntött, kifacsarodott, vagy magukba merevedett figuráknak."