A visionary folklore of sin. Péter Kárpáti’s latest play explores the deep psychological dimensions of violence
Confessing is a communal experience. It’s not just a way for the
guilty to unburden their soul — it’s also a way to drag listeners into
the swamp of sin.
“Our starting point was the dark and murky
world of folktales from Karcsa (collected by Géza Nagy). An ethnographic
Galápagos: in this isolated region of Bodrogköz, traditional stories
evolved in strange and unfamiliar directions over the centuries.
The world of these tales is visionary and psychologically profound, and every twist and turn has enormous dramatic weight.
I kept only a sentence or two from the originals. Our time and place is today’s worn-down, rural Hungary. We recite fragmented, self-contradictory confessions — stories so horrific that they couldn't possibly have happened as told here. And yet something surely did happen.
Maybe something even more terrible and mundane.”
(Péter Kárpáti)
“A
friend of mine said I had a choice — to either go crazy or start
running. You have to do something to love yourself again. You run in the
rain, the mud splashes, your body aches, you get a bunch of blisters,
your nose runs, branches slap into your face, you finally feel alive,
your back hurts, your knees sting, it's brutal! Your glutes are
splitting, it hurts in places you didn't even know existed. No, I don't
believe it! Your body is breaking, one last big rage, and then
purification. There is no forgiveness in life, but here, there is!” (Scabby Dog, excerpt)
Péter Kárpáti is a playwright, director, teacher, and a true theatre-maker. His previous performance, a dramatic excerpt from his collected works entitled Map of the Afterlife, was also produced by Trafó.
Scabby Dog is his most recent play, from which he is creating a performance together with artistic collaborators, such as Lilla Barna, Tibor Boda, Anna Hámor, Ábel Horváth, Natasa Stork, Gáspár Téri, Brigitta Varga, Veronika Keresztesová and Ákos Papa Lengyel.
Performers: Natasa Stork, Gáspár Téri, Lilla Barna, Tibor Boda, Anna Hámor, Ábel Horváth
Music: Ábel Horváth
Dramaturg: Anna Hámor
Costume: Veronika Keresztesová
Lights, sound: Ákos Papa Lengyel
Production manager: Brigitta Varga (Magnum Production)
Written and directed by: Péter Kárpáti
Special thanks to Réka Somorjai, Júlia Annamária Simon, Rebeka Módosi and Sándor Zsótér.
Coproduced by: Trafó House of Contemporary Arts
Supported by: STAGES (Sustainable Theatre Alliance for a Green Environmental Shift), Creative Europe - European Union, Pro Cultura Urbis
Our performances were made possible with financial support from the Pro Cultura Urbis Public Foundation and the Independent Performing Arts Fund.
„A Rühes kutya azért tart tükröt, mert a szerelem poklának, elrontott viszonyainknak, kínkeserves párkapcsolatainknak a bizarr története, a bűnügyi jelentésekből jól ismert »szerelemféltésből elkövetett« fogalmának modern népmesei kiterjesztése (...) Színészei egytől egyig kiválóak, elképesztő Stork Natasa átváltozása, megrendítőek Barna Lilla monológjai, miközben Hámor Anna éneke és Horváth Ábel alternatív muzsikája különleges, sajátosan magyar atmoszférát teremt.” (Alvarez Péter kritikája, Index)
“Jó volt végre látni egy olyan előadást, ami bízik a szövegben, a története erejében, a karakterei tiszta kontúrjában, és a színészekben.” (Két Lámpás)
A történet egy minden elemében abszurd bodrogközi népmeséből indul ki, de megfelelő távolságba rugaszkodik tőle. Kárpáti Péterrel a készülő előadás kapcsán a bűn, a bűnhődés és a bűntudat témáit jártuk körül. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA. (Revizor)
Kárpáti Péter drámaíró a független színház mára „klasszikussá” vált alakja. Húsz éven át tanított az SZFE-n, jelenleg a magyar nyelvterület egyetlen drámaíró mesterképzését vezeti a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, de tanít az ELTE-n is, ill. a Freeszfe egyik alapítója. (Gócza Anita interjúja - jo.444.hu)
 |
Creative Europe |
 |
S.T.A.G.E.S. |
 |
Budapest Főváros Önkormányzata |
 |
Független Előadó-művészeti Alap |
 |
Pro Cultura Urbis |
Téri Gáspár alkotó és előadó egyben, játszik, rendez, koreografál, és ha épp úgy adódik, másokat esni tanít. Pályája távolról sem sablonos. Talán ezért invitált párbeszédre egy hozzá hasonlóképpen kevéssé szokványos karakterű színésznőt, Stork Natasát, akivel látszólag könnyed társalgást folytatnak, valójában azonban belemennek a szakma csínjába-bínjába. Szó esik mozgásról, testtartásokról, szavakról, lovaglásról és egy álombeli vonatról. A beszélgetést kísérte, lejegyezte, szerkesztette: Proics Lilla.