Rimini Protokoll (Stefan Kaegi, Dominic Huber) (CH)

Nachlass – Pièces sans personnes

     
3200 HUF
legacy, documentary, installation

What remains after we are dead? How can memories be staged?

Over the past century, life expectancy in Switzerland has increased by almost 40 years. Highly specialised medicine makes it possible to postpone the end of one’s days further and further while legislation offers the right to decide the time and circumstances of one’s own death. Meanwhile disputes are raging about solidarity and inheritance tax. 

The German word “Nachlass” corresponds to the whole of the material and immaterial goods left by a deceased person. It’s composed of «nach» (after) and the verb «lassen» (to leave). 

Stefan Kaegi accompanied eight people who for different reasons have decided to prepare their farewell. In collaboration with the stage designer Dominic Huber, they built eight spaces. Inside the protagonists tell, in their absence, the story of what remains when they are no longer there. An ambassador documents a foundation that will continue her work in Africa when she is gone. A Muslim in Zurich organises the return of his corpse to his hometown, Istanbul. A German banker near the end of his life reflects over the role he played in National Socialism. And a ninety year-old employee wonders what story the photographs of her life will tell. 


“Nachlass” presents eight contemporary positions on what heritage and legacy mean today. How does our legislation affect the configuration of individual estates? What are the historical insights that seem important enough at the beginning of the 21st century to be preserved for future generations? What do we want to pass on to the people we love, and what do we want to leave for the society we live in? The audience enters eight immersive spaces. Voices, objects and images guide the spectators to the point where the baton is passed from generation to generation and to the borders of our very existence. 

Concept: Stefan Kaegi / Dominic Huber

Concept: Stefan Kaegi / Dominic Huber

Text: Stefan Kaegi
Scenography: Dominic Huber
Video: Bruno Deville

Sound: Frédéric Morier
Dramaturgy: Katja Hagedorn
Creation assistants: Magali Tosato, Déborah Helle (intern)
Scenography assistants: Clio Van Aerde, Marine Brosse (intern)
Technical conception and construction: Théâtre de Vidy, Lausanne

Production: Théâtre de Vidy, Lausanne

Coproduction: Rimini Apparat, Schauspielhaus Zürich, Bonlieu Scène nationale Annecy et la Bâtie-Festival de Genève in the frame of the program INTERREG France-Suisse 2014-2020, Maillon, Théâtre de Strasbourg-scène européenne Stadsschouwburg Amsterdam, Staatsschauspiel Dresden, Caroline Performing Arts

"A legérdekesebb helyszín egy hófehér tükörterem volt, amely egyszerre idézte meg a századelős körhintákat és egy orvosi szoba sterilitását. Egy nyugdíjas neurológus professzor beszélt itt a demenciáról, miközben egy tükrös szerkezet a bent ülők arcát egymásra montírozta azt modellezve, hogyan ismerünk fel arcokat, és aztán azok hogyan keverednek össze az elménkben. A professzor szerint az orvostudomány legfontosabb feladata nem az, hogy meghosszabbítsa az ember idejét, hanem az, hogy megteremtse annak feltételeit, hogy jó kondíciók között tudjunk élni. Ez a társadalom feladata is, tettem hozzá magamban én, megérezve az ordító különbséget a felvételeken beszélő átlagos német nyugdíjas és a mi nyugdíjasaink között."

"Az előadás egyben az élet portréja: érdekes, izgalmas embereket ismerünk meg, akik elég bátrak voltak, hogy szembenézzenek a halállal. Ezt a motívumot mindenképp elvihetik magukkal a nézők. Számos interjúalany döntött úgy, hogy nem akar napokon át gondolkodni és diskurálni erről, de ez a nyolc ember bátran belement a saját történeteibe. És a halál témája nem kizárólag terhes. A Nachlass rituálé is egyben. Adott egy családnyi méretű csoport. Bemennek egy szobába, közösen néznek valamit és az emlékei által tovább élő emberre gondolnak. Ezt szépnek találom."

"A dokumentarista színház megújítója és művelője, minden produkcióját többéves kutatómunka előzi meg; a "rendezők" (projektvezetők inkább) gyakran dolgoznak civilekkel, valódi aktorokkal, akik saját magukat teszik bele az előadásokba. Most is ez a helyzet: két évig kutattak olyan emberek után, akik tudják, hogy hamarosan meghalnak, viszonyuk van a saját halálukhoz, és ezt hajlandók megosztani másokkal is. A produkció címe - Nachlass - hagyatékot, elengedést, de akár árengedményt is jelent, és ez a jelentésbeli balladai homály fontos. Mert szabadon engedi a gondolatainkat, nem terel szigorúan semmilyen irányba."

"Mi az a dokumentarista színház, kik azok az expertek, és mivel készül a CAFe Budapestre a német színházi szcéna egyik legsajátosabb alkotócsapata? Hogyan és miért jön létre, és egyáltalán színháznak számít-e egy olyan előadás, amelyben nem színészek játszanak? Milyen érzés valódi emberek valódi történeteit hallgatni elmúlásról, örökségről, megtervezett halálról? Utánajártunk, mit érdemes tudni a CAFe Budapest egyik legjobban várt produkciójáról, a Rimini Protokoll Nachlass – Pièces sans personnes (Hagyaték) címet viselő interaktív színházi installációjáról."

TRAFÓ KORTÁRS MŰVÉSZETEK HÁZA
Box Office opening hours:
  • Main hall performance days: 16h-22h
  • studio and club performance days: 16h-20h30
  • on weekdays: 16h-20h
Trafó Gallery opening hours:
  • Main hall performance days: 16h-22h
  • other days: 16-19h
  • monday: closed
Contact
Public interest

Media partners

Cooperative partners