"A sokkoló történetek és a szinte minden interjúban felbukkanó, döbbenetesen hasonló elemek mellett fontos felismerés volt számunkra, hogy nemcsak az ütés-verést, tehát a fizikai bántalmazást kell tematizálnunk, hanem a bántalmazás pszichológiai, verbális aspektusait is. A NANE-s beszélgetőtársunk például hamar „ránk szólt”: úgy tesszük fel a kérdéseinket, mintha a párkapcsolati bántalmazás csak messzi zsákfalvakban létező, brutális verésekkel járó jelenség lenne, miközben a valóság az, hogy folyamatosan kapnak segélykérő hívásokat a legelegánsabb budai kerületekből is, gyakran nem fizikailag, hanem lelkileg bántalmazott, a verbális, pszichés kontroll alól szabadulni kívánó nőktől."
"Senki nem fogja a magánéletét beleszőni, miközben mégis valahol benne van. Nem azt választottuk, hogy bemutatjuk valaki(k)nek a személyes sorsát és megrázó jeleneteken keresztül eljutunk valahova. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan működik a rendszer, hova tudsz fordulni, ha bajban vagy, milyen lehetőségeid vannak. Mindezt megpróbáljuk humorral, groteszk látásmóddal megfogalmazni, ami elemeli az egészet a valóságból."
"Nem árul zsákbamacskát a címmel és a témamegjelöléssel a KV Társulat, amikor is Pofonnak keresztelik a családon belüli erőszak, azon belül is a nőt bántalmazó tematikát feldolgozó előadásukat. Nem is jellemző a mellébeszélés Urbanovits Krisztinára és Száger Zsuzsannára, a több mint tíz éve működő társulat vezetőire, akiknek krédójuk, hogy előadásaikkal fontos társadalmi kérdéseket boncolgassanak – a groteszket segítségül hívva, lehetőleg „női szemüvegen” át."