"A #Mindenkitörténet felhívja a figyelmet a színház közösségteremtő funkciójára. Hogy a színház nem feltétlenül csak színházcsinálásról szólhat, hanem lehet a kapcsolatteremtés eszköze is, első körben a környező lakossággal. Ők jelentkeztek közösségi színházazni is: ők, akik a Trafó színházi nevelési-közösségteremtő motorja, a Gondolat Generátor környezetében élnek. Nincsenek jól eladható, közös tulajdonságaik, címke, amit föléjük lehetne írni."
"Jó érzés volt, hogy ezek az emberek megajándékoztak a bizalmukkal és feltárták az identitásukat, legyen az bár a 20 éves énjük, de láthattuk a mútbeli énjükhöz fűződő viszonyukat is. Bátor volt tőlük. Az ember a személyiségével beszél, és ez itt hatványozottan igaz, hiszen egyetlen nagyon komoly feladatot kaptak: legyél önmagad."
A magyar színház hagyományosan nem foglalkozik túl sokat térbeli vagy társadalmi környezetével. Az évadtervek és projektek sokkal inkább a színházvezetők, vezető rendezők, illetve a körülöttük kialakult kulturális elit ízlését, problémafelvetéseit tükrözik, mint a környező terület kérdéseit. A színház ebben a rendszerben szigetként értelmeződhet, mely kiszakadást nyújt legalábbis szűkebb közegünkből, és hogy ez oázis vagy rezervátum, mindenki döntse el maga.