Kozma Zsófi - Azé a világ, aki teleszüli
Mit jelenthet 2021-ben, hogy a feminizmus az én ügyem? Látszólag már a csapból is ez folyik, a feminizmusnak mára már négy hulláma lezajlott, járhatunk nadrágban, nem kötelességünk minden este frissen főtt vacsorát rakni az urunk elé, hát mi kell még? – merülhet fel a kérdés.
Mégis, ma is, az én generációmnak is feladata, sőt, kötelessége beszélni a feminizmusról. És ez a diskurzus valahol bonyolultabb, mint bármikor, hiszen már sokkal kevésbé kézzelfogható dolgokról folyik a vita, mint a mozgalom hajnalán. A nők saját teste felett való rendelkezés, a toxikus maszkulinitás, a túl szigorú skatulyákba kényszerítő nemi szerepek akár elvont fogalmaknak is tűnhetnek, vagy olyan dolgoknak, amikkel még ha találkozunk is a mindennapjaink során, „nem fontosak” számukra.
Csakhogy de, azok. Egy olyan országban pedig, ahol az általam hívószóként használt mondat nyilvánosan elhangozhat az ország vezetőinek szájából, ráadásul nem csupán egyszer, de többször is, ott érdemes újra és újra beszélni a feminizmusról, és annak valódi jelentéséről. Az egyenlőségről. Egy felvilágosultabb, nyitottabb, kevesebb káros előítélettel rendelkező világhoz ugyanis a tabuk ledöntése, az őszinte kommunikáció, és edukáció szükséges.
Én próbálom ezeket a gondolatokat középpontba helyezni az alkotásom folyamán. Igyekszem olyan, részletgazdag munkákat létrehozni, amikben vegyítem a tradicionális női princípiumhoz köthető elemeket (szoknya, tüll, rózsaszín, fejkendő, fátyol, párta, stb.), illetve a feminizmushoz köthető szimbólumokat (nadrág, bakancs, „kékharisnya”, a lengyel abortusztörvények ellen való tiltakozás szimbóluma).
Szerintem ezek teljesen összeegyeztethetőek, van helyük egymás mellett, gazdagítja a világlátásunkat. A fontos csupán az, hogy egyik se kényszerítő erőként működjön, hanem lehetőségként, amikből legjobb tudásunk szerint szabadon választhatunk.
