Gondolat plasztika 2018
2018.04.13. 18.00 – 20:00 > Borsos Lőrinc, Lindsay Lawson
2018.04.27 17.30 – 20:00 > Zach Blas, Andy Holden, Trapp Dominika
2018.05.04. 18:45 > Roman Štětina
2018.05.10 18:00 – 20:00 > Alex Mirutziu, Ryan Rivadeneyra
2018.06.01 18:00 – 20:00 > Pavel Sterec, Christina Varvia - Forensic Architecture
Kurátor: Szalai Borbála
Helyszín: Trafóklub
Ingyenes. Az előadások nyelve angol, kivéve Trapp Dominika 2018.04.27-i előadását
2018.04.13. 18.00 – 20:00
Borsos Lőrinc: Mindörökké együtt
(Tippcsokor egy szárnyaló párkapcsolathoz 45 percben)
A Borsos Lőrinc házas művészpár kvázi párterápiás műsora.
“Szeretnél boldog párkapcsolatban élni? Érdekel, hogyan lehet életben tartani a lángot? Szeretnéd művészi szinten megélni az együttlétet? Ha fentiek megérintettek, akkor érdemes eljönnöd! Kívánság mécsessel és sok-sok pozitív energiával készülünk!”
BORSOS LŐRINC 2008-ban született Budapesten, Borsos János (1979) és Lőrinc Lilla (1980) képzőművészek hibridjeként. Borsos Lőrinc eleinte – technológiai újdonságoktól sem elriadva – a nemzeti önreprezentációval foglalkozott, majd aktuális társadalmi problémákkal kapcsolatos kérdéseket vizsgált. Újabban egyre inkább magára a festészet médiumára és kifejezetten a fekete festékre koncentrál: annak irányíthatóságára, környezetéhez való viszonyára, a külső hatásoknak való kiszolgáltatottságára.
Fotó: Szombat Éva
Lindsay Lawson: Az igazi mosolygó kő
Lawson performansz-előadásának kiindulópontja a művész több-évig tartó internetes vadászata egy olyan kő után, aminek az eBayen 1 millió dollár volt a kikiáltási ára. A magas becsérték a kő egyediségének volt köszönhető, hisz annak csiszolt felületén egy bohóc-szerű mosolygó arc látható. Az előadás során egy olyan, a megszállottság által fűtött személyes hangú történet bontakozik ki, melyben a meglepő fordulatokkal teli események, a művész a kőhöz kötődő különös viszonya, és az ehhez kapcsolódó művei és kiállításai is egy szövetbe rendeződnek.
Lindsay Lawson (1982, Biloxi, USA) Berlinben él és dolgozik. A UCLA-n és a frankfurti Städelschule-n tanult. Önálló kiállításai voltak a bécsi Galerie Lisa Kandlhoferben és a hágai 1646-ban. Legutóbbi nagyszabású performansza a 9. Berlin Biennále keretében valósult meg, csoportos kiállításokon szerepelt párizsi Pompidou Központban, a 9. Shangai Biennálén, a római Frutta-ban, a lipcsei Galerie Tobias Naehringben és a londoni Herald St-en.
Lindsay Lawson: A mosolygó kő, 2015. Állókép a videóból
2018.04.27 17.30 – 20:00
Zach Blas: Metrikus miszticizmus
Performansz-előadásában Blas a Szilícium-völgy kristály-gömbjébe néz és közben felvázolja számunkra azt a folyamatot, ahogy a ‘Big data’ a jövőnket előrevetítő és irányító mágikus elemmé vált. A Szilícium-völgy start-upjai és a titkosszolgálat által egyaránt használt miszticizmus és mágia eszközeinek kisajátításával Blas úgy tekint a jövőt megjósló kristálygömbre, mint ami segít elképzelni és megérteni az információ algoritmikus feldolgozásának paradigmáját. Blas a jövő előrevetítése helyett azt vizsgálja, hogy tekintetünk átirányítása segíthet-e a jelen krízisének pontosabb megértésben?
A Metrikus miszticizmus Blas legújabb performansz-előadása, ami az elmúlt hónapokban a Transmedialén, Haus der Kulturen der Welt, Berlin; a londoni Gasworksben, a svéd Tensta Konsthallban és Blas első New York-i önálló kiállításának (Art in General) apropóján a New York-i e-fluxban volt látható.
Zach Blas műveiben és írásaiban a biztonsági és ellenőrző technológiákat vizsgálja. Legújabb művei olyan témákat vetnek fel, mint egy chatbot meggyilkolása, az időutazás, a romantika biztosítása, biometrikus arc-felismerés, a rend őrzése, mint a miszticizmus egy formája, intelligens drogok és pszichedélia, a Szilícium-völgy kristály-gömbje és a dildók. Blas előadó a Goldsmiths, University of London Vizuális Kultúra Tanszékén. Olyan neves intézményekben állított ki, tartott előadást vagy vetítést, mint a 68. berlini Nemzetközi Film Fesztivál; Art in General, New York; Gasworks, London; Institute of Modern Art, Brisbane; Van Abbemuseum, Eindhoven; Institute of Contemporary Arts, Szingapúr; e-flux, New York; Whitechapel Gallery, London; Museo Universitario Arte Contemporáneo, Mexikóváros.
Andy Holden: A rajzfilm univerzumában való mozgás szabályai
Holden humoros, félig dokumentumokon, félig összeesküvés-elméleteken alapuló előadásában ő maga rajzfilm-részletek közé animált avatárként jelenik meg. Előadása a világ megértésére tesz kísérletet a rajzfilmek alapvető fizikai szabályainak meghatározásával, humorosan egybemosva a fizikát, a gazdaságot, a filozófiát a rajzfilmek történeti vizsgálatával. Az első szabály - miszerint a levegőben álló bármely test mindaddig ebben az állapotban marad, amíg nem tudatosul számára saját helyzete – Newtontól a 2008-as gazdasági összeomláson át, egészen addig a kérdésig vezet, hogy miként lehet ma művésszé válni egy olyan világban, amelyben már mindent megcsináltak, melyben bizonyos történések mégis újra és újra felbukkannak, és melyben egy teljesen új típusú logikára van szükség.
A rajzfilm univerzumában való mozgás szabályai korábban a londoni Tate Britainben, a 2017-es Velencei Biennálén, Glasgow International fesztiválon (2016), a dán Kunsthalle Viborgban, a Kunstverien Weisbardneben és a kijevi PinchukArtCentre Future Generation Art Prize kiállításán volt látható.
Andy Holden (1982) Bedfordshireben (Anglia) él és dolgozik. A londoni Goldsmiths-en végzett 2005-ben. Holden multi-média művész és zenész. Első nagyobb nyilvánosságot kapó projektjei a Pyramid Piece és a Return of the Pyramid Piece voltak, melyeket 2010-ben a Tate Britain Art Now sorozatában mutatott be. Olyan neves intézményekben mutatta be műveit és performanszait mint a K-W Berlin; Pulse, New York; Performa 13, New York; Whitechapel Gallery, London; ICA, London; Kunsthalle Rotterdam és a Frankfurter Kunstverein.
Trapp Dominika: Parasztok Atmoszférában – Lábjegyzetek
A Parasztok Atmoszférában formációt Trapp Dominika és művésztársai alkotják. Céljuk, hogy a népi kultúra örökségét kritikai szempontok alapján interpretálják, valamint hidat verjenek a kortárs képzőművészet képviselői és a táncház-mozgalom új generációjának tagjai között egy közös, kutatáson alapuló produkció létrehozásával. Zeneművüket és a kapcsolódó kutatás alapján készült kiadványt a 2017-es OFF-Biennále Budapest záróeseményén mutatták be.
A Trafóban látható prezentáció-performance az első fellépést megelőző fél év munkamegbeszéléseinek dokumentumai alapján készült, melyet Bertók Márton, Kiss-Balbinat Ádám és Porteleki Áron élő zenei kísérete egészít ki. A produkció arra tesz kísérletet, hogy kivonatolja a különféle kulturális háttérrel és művészi intenciókkal rendelkező tagok közt létrejövő szintézis folyamatát és, hogy megvillantsa többük közös történetének múltba nyúló szálait.
Trapp Dominika (1988) festőként végzett a Képzőművészeti Egyetemen 2012-ben. Az utóbbi években készült kutatás-alapú munkáiban globális/lokális trendek és az egyén viszonyával, illetve ugyanebben a kontextusban a művész kompetenciájával foglalkozott; kurátori tevékenysége során kulturális, politikai, földrajzi vagy egyéb okok miatt egymástól távolra szakadt közösségek számára igyekszik beszédhelyzeteket teremteni.
2018.05.04. 18:45
Roman Štětina: The Lost Case - Filmvetítés és beszélgetés
Roman Štětina Lost Case című különös hangulatú videó-műve a Columbo című tv-sorozat 1968 és 2003 közötti részeinek újravágásán alapul, melyben a Peter Falk kizárólag az őt körülvevő tárgyakat vizsgálja. A videó során a főszereplő egyik tárgytól a másikig halad és ezzel párhuzamosan lassan megöregszik. A videó egy olyan tekintet lehetőségét veti fel, melynek központjában a tárgyak hosszú és elmélyült szemlélése ál; a videó a főszereplő tárgyakhoz fűződő különös viszonyát és az ehhez kapcsolódó kontemplatív bolyongását mutatja be.
Roman Štětina (1986, Kadaň, Prágában él és dolgozik). A prágai Művészeti Akadémián és a frankfurti Städelschule-ban tanult. Legutóbbi önálló kiállításai a bristoli Spike Islandben, a Cardiff Contemporaryben és a bukaresti MNAC-ban voltak. Műveivel szerepelt a zürichi Manifesta 11-en, a IV. moszkvai International Biennale for Young Art-on, a prágai Nemzeti Galériában, az oxfordi Modern Art-ban és a hágai NEST-ben.
Zdeněk Ziegler által átalakított film plakát, 2014
2018.05.10 18:00 – 20:00
Alex Mirutziu: A megállás súlya
Első felvetésem a jelentés és az időzítés problematikáját veszi üldözőbe, azzal összefüggésben, ahogy a megközelítés-módja magába sűríti az anyagiság megértését, akár mint az adatok tömörítésének különböző formái. Illékony tettek különböző módozatai segítségével a tárgyakhoz kapcsolódó jelentést akarom késleltetni. Problémás akciókkal és ortopéd narratívákkal akarom lelassítani a jelentés felhalmozódását és a produkció módjainak destabilizálódását úgy, hogy a fókusz a meg-nem-történten legyen.
Második felvetésem olyan írásokat, tárgyakat és élő akciókat vizsgál, amik önkényesen idealizálják a valóságot. A döntés és a pozícionálás eszközeivel leplezem le azt az adottnak és megváltoztathatatlannak hitt álláspontot, amiből állításokat lehet megfogalmazni.
Harmadik felvetésem egy olyan test mérnöki létrehozására törekszik, ami zavart, határozatlan, és ami képes ellenállni a projekt rámenős logikájának. Szeretném felvázolni a hontalanság poézisét, a megjelenésen túli teret; szeretném felfejteni a személyes és történelmi események rejtett rétegeit és visszavonni azt a felfüggesztett állapotot, mely a teret szervezi, azután miután valami véget ért.
Alex Mirutziu művei között egyaránt találhatóak szobrok, rajzok, versek, performanszok, de kritikai és kurátori projektek is. 29 éves önmaga mellett egy olyan kollektívában aktív, melynek alapvető munkamódszere az önmagára visszautaló irónia. Elméleti munkájának részeként olyan fontos intézményekben tartott előadást a performansz műfajához kapcsolódóan, mint a Royal College of Arts, London; az észtországi Von Kraal Theatre; Konstfack, Stockholm; és a Bezalel University of Art and Design, Tel Aviv. Művei szerepeltek a Power Plant, Toronto; The Glass Factory Lab, Boda; Műcsarnok, Budapest; Kortárs Művészeti Központ, Varsó; Nemzeti Múzeum, Varsó; MNAC, Budapest kiállításain, valamint 2015-ben a Velencei Biennalén. Művei Budapesten jelenleg az Új Budapest Galéria Kétfejű gyufa c. kiállításán láthatóak.
Alex Mirutziu: Where speech dies, 2013
Ryan Rivadeneyra: Fotográfiára vonatkozó happeningeket érintő e-mailek
Rivadeneyra performansz-előadása azon az email-váltáson alapul, amit a művész Allan Kaprow happeningjeit dokumentáló Lorenzo Walkerrel folytatott. A vicces és ironikus email folyam - melyben Rivadeneyra korábbi művei is kulcsszereplők - több elméleti kérdést is felvet a performanszról készült fotódokumentáció lehetőségeivel kapcsolatban, és meglepő politikai és pop-kulturális kontextusba helyezi Kaprow happeningjeit.
Ryan Rivadeneyra (Miami, 1984) Barcelonában él és dolgozik. Legutóbbi művei a kulturális identitás és az emberi interakció témáival foglalkoztak; fiktív és történeti anekdoták között mozgó mikro-narratívák formájában valósultak meg; és a humort, az iróniát és a szívből jövő őszinteséget használták eszközként. Művei szerepeltek a Fundació Tàpies, Barcelona; MACBA, Barcelona; Galerie Juliette Jongma, Amszterdam; Het Paviljoen, Gent; Casa Hoffman, Bogota; Flat Time House, London; és a Helmhaus, Zürich kiállításain. A New York-i Cooper Union-on és a frankfurti Städelschule-n tanult, valamint az amszterdami Sandberg Institutban diplomázott 2016-ban.
2018.06.01 18:00 – 20:00
Pavel Sterec: A Selyemút – Bebalzsamozás és mumifikálás
A több százmillió dolláros kínai befektetéssel támogatott, valaha volt egyik legnagyobb infrastrukturális projekt következményeként a “Selyemút” kifejezés a legváratlanabb helyeken bukkan fel, mind földrajzi, mind mentális értelemben. Miután elkezdtem figyelemmel kísérni a kínai kormány PR tevékenységét, a ‘Selyemút’ vagy inkább az ‘Egy övezet, egy út kezdeményezés’ (One Belt One Road Initiative) kapcsán eljutottam egy montenegrói és egy hongkongi autópálya hídhoz, egy kazahsztáni vasúti elágazáshoz, sőt még egy shenzheni vidámparkhoz is, ami 48 hektár területen mutatja be a világot és így egy retroaktív manifesztummá, a globális kapitalizmus lekicsinyített és mumifikált változatává vált.
Pavel Sterec (1985) Prágában él és dolgozik. Művei a performansz, a videó, installáció és fotó műfajai között mozognak. Kutatás-alapú művei bizonyos társadalmi folyamatokból indulnak ki, melyeket konceptuális installációkká formál. Művei új nézőpontból közelítenek kulturális kapcsolódásokhoz és természeti jelenségekhez, valamint kritikailag vizsgálják a társadalmi, politikai status quo-t. Művei számos kiállításon szerepeltek főként Csehországban és Közép-Kelet-Európában. 2016-ban a New York-i Apexart ösztöndíj-programjának meghívottja volt, korábban részt vett a bukaresti Cseh Centrum, az FKSE, a varsói AIR CSW Zamek Ujazdowski, a milániói VIR Viafarini-in-residence és a CCA Sharhorod (UA) residency programjain.
Fotó: Pavel Sterec, 2017
Christina Varvia - Forensic Architecture: Érzékeny bűnügyi helyszínek
Christina Varvia, a londoni Forensic Architecture egyik kutatója előadásában Halit Yozgat 2006-os, kasseli meggyilkolásához kapcsolódó nyomozást mutatja be. A 21 éves Halit Yozgat a kilencedik áldozata volt annak a faji alapon elkövetett gyilkosság-sorozatnak, amit a szélső-jobb oldali német terrorista csoport, a Nemzeti Szocialista Underground (NSU) követett el. Az NSU tevékenységére irányuló nyomozás publikussá válásával kiderült, hogy a német titkos szolgálat több ügynököt beépített a szélső-jobb oldali terrorista sejtbe, és hogy egyikük, Andreas Temme jelen volt akkor, amikor Halitot családja internet kávézójában meggyilkolták.
A "NSU hálózatot felgöngyölítő népbíróság" nevű szervezet felkérte a Forensic Architecture irodát, ami korábban gázai, jugoszláviai és szíriai háborús bűnök ügyében is nyomozott, hogy vizsgálják meg vajon miféle állami összeesküvés bújhat. A kutatás bebizonyította, hogy Temme vallomása hamis volt.
A nyomozás eredményeit a documenta 14-en mutatták be Kasselben, mely kapcsán az ügy újra előtérbe került és a sajtó is foglalkozni kezdett vele. 2017 augusztusában a nyomozás a német országgyűlési kivizsgálás elé került Hessenben.
Forensic Architecture a Goldsmithsen (University of London) található kutató iroda, mely építészeti és média kutatással foglalkozik nemzetközi vádlók, emberi jogi szervezetek, politikai és környezetvédelmi igazságszolgáltató szervezetek megbízására. A törvényszéki építészet (forensic architecture) emellett a Goldsmiths egy tudományos egysége is, mely építészeti bizonyítékok létrehozásával és médián belüli reprezentációjukkal foglalkozik.
Fluid dynamics simulation of gunpowder residue particles (ammonia) within the front room
of the internet cafe. Image: Forensic Architecture and Dr. Salvador Navarro-Martinez, 2017
Támogatók: 
