TRANSITIONERS

Megnyitó: 2006. szeptember 15. (P) 19h

A TRANSITIONERS című projekt kiindulópontja a közelmúlt egyik jellegzetes politikai jelensége, az ún. „színes forradalmak”. A forradalmak ezen igen sajátságos típusa a szovjet birodalom bukását követő időszakban bukkant fel és formája azóta folyamatosan változik, mutálódik, nem csak a volt kommunista országokban, hanem más autoriter diktatúrákban is. E forradalmak közös jellemzője a demokrácia, a liberális gazdaság és a nemzeti függetlenség követelése: vezetőik a Nyugat politikai és gazdasági modelljéhez való közeledést hirdetik, mindegyiküket egy-egy karakterisztikus szimbólum jelképez, általában egy szín vagy egy növény.

Az elmúlt tizenöt évben a „színes forradalmak” listája egyre bővült. Némelyek sikeres hatalomátvételhez vezettek, mint például a grúziai rózsás forradalom (2003), az ukrán narancsszínű forradalom (2004), a kirgiz tulipános forradalom (2005), a buldózer forradalomként is nevezett Milosevic ellenes demonstráció Szerbiában (2000), illetve a libanoni cédrus forradalom (2005). Mások a társadalom fontosabb evolúciós lépcsőfokaként értelmezhetőek, mint például a 2005-ös iraki választások, melyet bíbor forradalomként jellemeztek egyes kommentárok, vagy a kuvaiti nők emancipációs küzdelme (2005), melyet kék forradalomnak neveztek el. Megint más csoportot altotnak azon ellenzéki mozgalmak, melyek még nem tudták megdönteni a fennálló rezsimeket, mint például az azerbajdzsáni zöld (Yox!) és narancsszínű (Orange Movement) ifjúsági mozgalmak, a belorusz Bölény (Zubr), az ukrán eseményekkel párhuzamosan tervezett moldáviai szőlő forradalom illetve a mongol és a baskír ellenzékiek sárga, illetve narancsszínű mozgalmai. A történelmi előzmények közül említhetjük a portugál szegfűs forradalmat (1974), a prágai bársonyos forradalmat (1989), illetve a balti államok éneklő forradalmait (1988-1990).

E forradalmak mozgatórugói egyfelől a diákmozgalmak (így például az 1998-ban Belgrádban alapított Otpor, a grúziai Kmara, az ukrán Prora, a belorusz Zubr, vagy az albán MJAFT!), másfelől a lakosság diktatúra-ellenes érzelmei. Emellett a Nyugat támogatása sem elhanyagolható, mely nemcsak diplomáciai, hanem gyakran pénzügyi, szellemi és logisztikai segítség is egyben, és amely az ún. „politikai fejlesztési alapok” infrastruktúráin keresztül ér célba.

A TRANSITIONERS projekt nem kíván foglalkozni sem az egyes forradalmak, mozgalmak jogosságával, megalapozottságával, sem a felbukkanásuk specifikus kontextusával. Központi problematikája a spontán, gyors és radikális társadalmi átalakulás mitológiája és a forradalom stratégiai tervezettsége közötti kapcsolat. A forradalmi megoldás, mely ellen a nyugati demokratikus államok kétszáz éven át küzdöttek, végső soron a nyugati érdekszféra kiteljesítésének alapvető eszközévé vált. A TRANSITIONERS két alappillére a forradalom modelljének átalakulása, illetve a forradalom mediális megjelenítésére való törekvés.

A párizsi székhelyű művész-páros, a Société Réaliste egy forradalmi design-irodát hoz létre, amely a megfelelő eszközökkel, stratégiákkal és tanácsadással segít bárkit egy politikai átmenet előkészítésében. A projekt egy installáció formájában valósul meg, mely maga a TRANSITIONERS bemutatóterme, ahol a látogató megismerkedhet a cég missziójához, azaz politikai átmenetek, fordulatok előkészítéséhez nélkülözhetetlen technikákkal és stratégiákkal.

\Ez év februárjában, egy jéghideg vasárnapi délelőtt szemtanúi voltunk a Mi Ukrajnánk formáció felvonulásának a kijevi Kultúrpalota előtti téren. Az ukrán parlamenti választások kampányának finisében jártunk, melyet Juscsenkó és szövetségesei, az egy évvel korábbi narancssárga forradalom győztesei végül elvesztettek. Az már más lapra tartozik, hogy végső soron sikerült az egykori „ellenségből” szövetségest kovácsolniuk, s így nem fakult ki teljesen a narancssárga lobogó. Néhány bámészkodóval együtt ott álltunk tehát a Kultúrpalota előtti téren és próbáltunk közelebb kerülni az esemény központjához. Átvágtunk az órabérért vadonatúj narancsszínű zászlókat lóbálók sorfalán, amelyet úgy rendeztek kordonok közé, hogy széles manőverezési lehetőséget hagyjon a tévékameráknak. A hangfalakból egy Whitney Houston-ra hajazó forradalmi nóta harsogott, a Wembley erősítését túlszárnyaló hangerővel. Fiatal párok fényképeztették magukat Nokia telefonokkal az elnöki terepjáró előtt: a narancssárgára krómozás vakufényben csillogott. Ahogy a képviselőjelöltek megjelenésének pillanata közeledett, a hangmérnökök gondoskodtak a hangulat fokozásáról, nem spórolva a decibelekkel. Az ex-szovjet kultúrpalotából előrohant egy (természetesen narancsszínű mezbe öltözött) kurosz és olyan hévvel plántált egy narancssárga zászlót a terepjáróra, mintha a Reichstag csúcsára hágó szovjet harcosoktól tanulta volna. A felcicomázott terepjáró végül elindult egy fiatal diák-napszámosokból álló, vékonyka díszsorfalai között a kijevi főtérre, melyet tizenkét hónappal ezelőtt a nemzetközi sajtó úgy konferált be esténként, mint a Kreml ellen hadba induló rebellisek sátortáborát. Eme vasárnap délelőtt a főtér szinte üres volt, nem számítva persze a narancssárga esőkabátosok koreografált csoportjait, így a feltuningolt terepjárónak elég lassan kellett haladnia ahhoz, hogy a hátul maradók időközben utolérjék és feltöltsék a kamerák látóterét. Minden a legnagyobb nyugalomban zajlott le, a pár száz kirendelt rendfenntartó az aluljáróban unatkozott.

Két hónappal később és 2500 kilométerrel arrébb meglátogattuk a Trend Union ügynökség a 2008-as őszi-téli szezon divat-tendenciáit bemutató kiállítását Párizsban. A Trend Union egyike a világ legnevesebb trend-ügynökségeinek, melyek munkája alapvetően abból áll, hogy speciális portfoliók, ún. „cahier de tendances”-ok segítségével általában két évre előre megadják, illusztrálják a holnap divatjának fő irányvonalait. Így 2006-ban bocsátják piacra azon propozícióikat, melyből a kreatív iparág tervezői, grafikusai, dekoratőrei inspirálódhatnak, hogy a 2007-es év folyamán elindított gyártás 2008-ra meghozhassa gyümölcseit a butikokban, üzletláncokban. A portfoliók gerincét szín- és anyagminták alkotják, melyet változatos képanyag és kulcsszavak kísérnek. Így például a Trend Union 2005-2006 telére javasolt kulcsszavai között olyan kifejezéseket találhatunk, mint „Refusing Capitalism” (Visszautasítani a kapitalizmust), vagy „Embracing Nature” (Átölelni a természetet). Az ehhez hasonló, kulcsszavakkal összefűzött, fotókra épülő, szerteágazó képanyag – melynek dúsítására előszeretettel alkalmaznak kortárs művészeti reprodukciókat –, többé-kevésbé precíz attitűdöket, tendenciákat ír körül. A formális (szín-, anyag- és koncept-) variációk előállításában megnyilvánuló tehetségük révén a trend-ügynökségek feladata végső soron a kreatív iparág pszichológiai egyensúlyának megőrzése, azon létfontosságú illúzió fenntartása, miszerint létezhet „ugyanannak” végtelen számú dinamikus variációja és a megjósolhatatlan ellenőrizhető.

Többek között e két tapasztalatra építve képzeltünk el egy olyan trend-ügynökséget, mely politikai átmenetekre specializálódott. A projekt címe, a Transitioners, egyben ezen ügynökség nevét is jelenti. Jelen kiállításunk a Transitioners első, a francia forradalom által inspirált politikai trend-kollekcióját mutatja be. Egyfajta „prospektiv”, jövőbe tekintő design-szemlélet jegyében kialakítottunk egy olyan színcsaládot, mely akár kiindulópontként is alkalmazható egy eljövendő társadalmi átalakulás arculatának meghatározásakor. A kiállítás maga egy bemutatóterem, showroom, ahol a látogató megismerheti a kollekció kialakításának állomásait: az adott esemény szereplőinek pszicho-politikai profiljait, az ennek alapján létrehozott színeket, e színek formákkal történő szintetizálását és ennek mediális átmeneteit, valamint egy videó formájában prezentált trend-portfóliót. Mindezek mellett a Transitioners bemutatóterme a projekt önellentmondásiara utaló reflexiókat is magába foglalja, így integrálva a ciklusba önmaga kritikáját.\

Workshop ismertető
A kiállításhoz kapcsolódó workshopot a VIVO Alapítvány munkatársai tartják. A workshop során lehetőség nyílik a Transitioners címû kiállítás felvetette kérdések elmélyült vizsgálatára és koncepciójának megismerésre. A kiállítás elsősorban olyan szociológiai, valamint a kommunikációval és médiával összefüggő problémákra reflektál, amelyek a diákok életét is közvetlenül befolyásolják. A kérdések feldolgozása játékos, kreativitást és aktív részvételt igénylő feladatok segítségével történik. A workshop célja a kiállítás megismerésén túl a média és a társadalom egésze által közvetített sztereotípiák megvilágítása, és ezen keresztül mélyebb társadalomismeretre, kritikus gondolkodásra és toleranciára való ösztönzés.