BESZÉLGETÉS / KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓ
Szeptember 18-án, szerdán az előadás után Herczog Noémi kritikus beszélget az alkotókkal. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Néha úgy tűnik, alig van olyan zsonglőr, akit nem érdekel mélységében a matematika, és annak zenei határterületei. Legyen az ipari robotkar, összevissza szerelhető fapad, vagy akár Johann Sebastian Bach, a zsonglőrökre mindig számíthatunk.
A Pan Potban a zenéé a főszerep, de a zongorista mellett játszik még egy raklapnyi fehér labda és három zsonglőr is. Pontosan számolnak az idővel, a ritmussal: ha a magas labda alatt nem áll senki, hogy elkapja, az csak azt jelenti, hogy még nem áll ott senki. A három előadó úgy mozog a labdák előre beprogramozott, fehér csíkot húzó, feszesen, pontosan, kiszámolt röppályáján, mintha a korzón sétálna. Átírják mind a zenei, mind a grafikus érzékelést. Bevallásuk szerint legnagyobb hatással a Maguy Marinnel, a Pina Bausch-sal és a Josef Nadj-gyal történt találkozás volt rájuk.
A finom úriemberek elegáns fekete szmokingban végtelen önuralommal manőverezik végig a vertikális labda-balettet. Mindenhonnan előbukkannak, de leginkább onnan, ahonnan legkevésbé számítunk rá.
Alkotók és előadók: Nicolas Mathis, Julien Clement, Denis Fargeton
Zene: Bach, Beethoven, Mozart, Ligeti, Liszt, Kagel, Dutilleux, Fauré, Wagner
Zongorán játszik: Jean-Michel Dayez
Külső szem: Simon Carrot
Koprodukció: Théâtre Gérard Philipe de Frouard, L’Arche de Bethoncourt, Pronomades en Haute-Garonne, Les Migraiteurs, Le Maillon de Strasbourg, Les Subsistances à Lyon
1314
Szeptember 18-án, szerdán az előadás után Herczog Noémi kritikus beszélget az alkotókkal. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Néha úgy tűnik, alig van olyan zsonglőr, akit nem érdekel mélységében a matematika, és annak zenei határterületei. Legyen az ipari robotkar, összevissza szerelhető fapad, vagy akár Johann Sebastian Bach, a zsonglőrökre mindig számíthatunk.
A Pan Potban a zenéé a főszerep, de a zongorista mellett játszik még egy raklapnyi fehér labda és három zsonglőr is. Pontosan számolnak az idővel, a ritmussal: ha a magas labda alatt nem áll senki, hogy elkapja, az csak azt jelenti, hogy még nem áll ott senki. A három előadó úgy mozog a labdák előre beprogramozott, fehér csíkot húzó, feszesen, pontosan, kiszámolt röppályáján, mintha a korzón sétálna. Átírják mind a zenei, mind a grafikus érzékelést. Bevallásuk szerint legnagyobb hatással a Maguy Marinnel, a Pina Bausch-sal és a Josef Nadj-gyal történt találkozás volt rájuk.
A finom úriemberek elegáns fekete szmokingban végtelen önuralommal manőverezik végig a vertikális labda-balettet. Mindenhonnan előbukkannak, de leginkább onnan, ahonnan legkevésbé számítunk rá.
Alkotók és előadók: Nicolas Mathis, Julien Clement, Denis Fargeton
Zene: Bach, Beethoven, Mozart, Ligeti, Liszt, Kagel, Dutilleux, Fauré, Wagner
Zongorán játszik: Jean-Michel Dayez
Külső szem: Simon Carrot
Koprodukció: Théâtre Gérard Philipe de Frouard, L’Arche de Bethoncourt, Pronomades en Haute-Garonne, Les Migraiteurs, Le Maillon de Strasbourg, Les Subsistances à Lyon
DMDTS, la DRAC de Midi-Pyrénées, the city of Toulouse, la Fondation BNP Paribas, Conseil Régional Midi-Pyrénées
