Vámpírmagány papírpanelben. N, mint Nosferatu keresi a beteljesülést. Sikoltozás helyett legyen inkább a zsebünkben fokhagyma, fényszóró, ezüst vagy kereszt.
Az előadást a Stoker, Murnau és Herzog által megfogalmazott klasszikus figura ihlette, az egyszerre hideglelősen taszító és delejesen vonzó embervadász, akinek örökös magány a sorsa. A nyüzsgő városba érkező idegen éjjelente elindul a házak között, hogy megismerje a lakók titkait és vágyait, egészen addig, amíg maga is ennek a kiismerhetetlen labirintusnak a fogja nem lesz.
Sötétben minden város fekete. (Rejtő Jenő) Minden nyomorúságunk annak tudható be, hogy képtelenek vagyunk csendben, egymagunkban ücsörögni egy szobában. (Blaise Pascal) Olyan vagyok, mint egy távoli csillag: magányos és lakatlan. (Galgóczi Erzsébet) Az ízlésem a lehető legegyszerűbb. Mindenből beérem a legjobbal. (Oscar Wilde) A mai szerelmesek diskurzusa másról sem szól, mint a feloldhatatlan magányról. (Roland Barthes) A föld szívén ki-ki magában áll,/ egy napsugár átjárja még:/ de az est hamar leszáll. (Salvatore Quasimodo) A szerelem abban áll, hogy ötvözni kell egy vámpír temperamentumát egy őzike türelmével. (Emil M. Cioran) A halál a nemlét állapota. Ami nincs, az nem létezik. Tehát a halál nem létezik. Csak az igazság létezik. Az igazság és a szépség. A kettő egymással felcserélhető, de egymás aspektusai. (Woody Allen) Az egyedüli érdekes válaszok azok, amelyek szétrombolják a kérdést. (Susan Sontag)
Kálmán Eszter harmadik látványszínházi munkája a Trafóban. (Szabó-Székely Ármin)
Kálmán Eszter Angliában tanult performance-rendezést, itthon elsősorban látványtervezőként dolgozik – többek között a Katona József Színházban és az Örkény Színházban, a Stuart Mária jelmezéért Izsák Lilivel közösen megkapta a Színikritikusok-díját. Minden évben bemutat egy saját, általában látványalapú előadást: a Hamupipőke és a Justine után most itt az N, mint Nosferatu.
Az előadásban részletek hangzanak el Puskin, Byron, Coleridge, Blake, Shelley és Wordsworth műveiből Térey János, Szabó Lőrinc, Gyárfás Endre, Tótfalusi István, Képes Géza, Eörsi István és Radnóti Miklós fordításában.
N – Bercsényi Péter
Rendező – Kálmán Eszter
Dramaturg – Szabó-Székely Ármin
Jelmez – Juhász Dóra
Díszlet – Kálmán Eszter
Videó – Juhász András
Zene – Friedenthal Zoltán, Kákonyi Árpád
Kar – Kiss Diána Magdolna, Murányi Márta, Kálmán Eszter, Andrássy Máté, Máthé Zsolt, Szabó Sebestyén László, Kákonyi Árpád, Friedenthal Zoltán
Hang – Rembeczki János
Fény – Éltető András
Produkciós asszisztens – Fazekas Anna
Műszaki és videó munkatárs – Fábián Gábor Zoltán
Az előadást a Stoker, Murnau és Herzog által megfogalmazott klasszikus figura ihlette, az egyszerre hideglelősen taszító és delejesen vonzó embervadász, akinek örökös magány a sorsa. A nyüzsgő városba érkező idegen éjjelente elindul a házak között, hogy megismerje a lakók titkait és vágyait, egészen addig, amíg maga is ennek a kiismerhetetlen labirintusnak a fogja nem lesz.
Sötétben minden város fekete. (Rejtő Jenő) Minden nyomorúságunk annak tudható be, hogy képtelenek vagyunk csendben, egymagunkban ücsörögni egy szobában. (Blaise Pascal) Olyan vagyok, mint egy távoli csillag: magányos és lakatlan. (Galgóczi Erzsébet) Az ízlésem a lehető legegyszerűbb. Mindenből beérem a legjobbal. (Oscar Wilde) A mai szerelmesek diskurzusa másról sem szól, mint a feloldhatatlan magányról. (Roland Barthes) A föld szívén ki-ki magában áll,/ egy napsugár átjárja még:/ de az est hamar leszáll. (Salvatore Quasimodo) A szerelem abban áll, hogy ötvözni kell egy vámpír temperamentumát egy őzike türelmével. (Emil M. Cioran) A halál a nemlét állapota. Ami nincs, az nem létezik. Tehát a halál nem létezik. Csak az igazság létezik. Az igazság és a szépség. A kettő egymással felcserélhető, de egymás aspektusai. (Woody Allen) Az egyedüli érdekes válaszok azok, amelyek szétrombolják a kérdést. (Susan Sontag)
Kálmán Eszter harmadik látványszínházi munkája a Trafóban. (Szabó-Székely Ármin)
Kálmán Eszter Angliában tanult performance-rendezést, itthon elsősorban látványtervezőként dolgozik – többek között a Katona József Színházban és az Örkény Színházban, a Stuart Mária jelmezéért Izsák Lilivel közösen megkapta a Színikritikusok-díját. Minden évben bemutat egy saját, általában látványalapú előadást: a Hamupipőke és a Justine után most itt az N, mint Nosferatu.
Az előadásban részletek hangzanak el Puskin, Byron, Coleridge, Blake, Shelley és Wordsworth műveiből Térey János, Szabó Lőrinc, Gyárfás Endre, Tótfalusi István, Képes Géza, Eörsi István és Radnóti Miklós fordításában.
N – Bercsényi Péter
Rendező – Kálmán Eszter
Dramaturg – Szabó-Székely Ármin
Jelmez – Juhász Dóra
Díszlet – Kálmán Eszter
Videó – Juhász András
Zene – Friedenthal Zoltán, Kákonyi Árpád
Kar – Kiss Diána Magdolna, Murányi Márta, Kálmán Eszter, Andrássy Máté, Máthé Zsolt, Szabó Sebestyén László, Kákonyi Árpád, Friedenthal Zoltán
Hang – Rembeczki János
Fény – Éltető András
Produkciós asszisztens – Fazekas Anna
Műszaki és videó munkatárs – Fábián Gábor Zoltán