On Mobility

A globális mobilitás, a folyamatosan úton levés napjaink egyik legdominánsabb és számtalan társadalmi, politikai és gazdasági kérdést érintő jelensége. Az emberek, a munkaerő a történelem során mindeddig nem ismert méretű elvándorlása, folyamatos migrációja zajlik a szemünk előtt. A tömeggyártásban bekövetkezett tendenciózus átalakulások, az országhatárokon átívelő multinacionális cégek gazdaságpolitikájának eredményeként dolgozók milliói hagyják el lakhelyüket, otthonukat és a földjeiket. Ez a szám elképesztő méreteket ölt, napjainkban évente több mint százhúsz millió ember van úton, vándorol a jobb munkalehetőségek vagy éppen a túlélés reményében, özönlik a városokba.
 
A kényszerből választott elvándorlást és a rákövetkező gyakran ellentmondásos állami intézkedéseket - amelyek az integráció elősegítését szorgalmazzák - a világ lakosságának igen nagy hányada kényszerül megélni, miközben a privilegizált helyzetben levők, vagy ezen esetben akár maguk a képzőművészek annak a globális vándorlásnak a hullámán utaznak, amely megnyitja előttük a világot.
 
A kiállításon szereplő művészek munkáikban a fenti kérdéseket járják körül, miközben kritikusan reflektálnak a jelenség médiában való, gyakran szimplifikáló megjelenítésére; hétköznapi, személyes történeteken keresztül világítanak rá annak összetettségére és gyakran poétikus, vagy utópisztikus alternatívákat keresnek. Megfigyelhető, hogy ezek az alkotók gyakran választják a mozgóképes műfajokat, a dokumentarista megközelítést, hiszen a mozgókép komplex vizualitásával ezeket a problémákat hatékonyan és érzékenyen tudják bemutatni. Emellett az intenzív kutatómunka, az egyes közösségekkel, vagy éppen a médiával, a gazdasági élet egyes szereplőivel való együttműködés, és bizonyos, a globális média által nem, vagy egyoldalúan bemutatott témák kritikus megközelítése is jellemzi ezeket az alkotásokat.
 
A projekt szerveződésének belső logikája szerint a kiindulásként az amszterdami De Appelben rendezett kiállítás előbb Berlinbe, majd Vilniusba utazott, és most Budapestre érkezett. Minden állomáson a korábbi kiállításokból válogatott négy projekt mellett a meghívott kurátorok újabb négy művészt kértek fel a kiállításon való szereplésre. Az utolsó és egyben záró kiállítás 2006 júliusában visszatér a De Appelbe, annak a tizenkét művésznek a részvételével, akiket társ-kurátorok hívtak meg.
 
Az On Mobility egy kiállítás-sorozat, amelyet az amszterdami Stichting De Appel kezdeményezett és az Európai Unió Kultúra 2000 programja támogat.
 
Résztvevő művészek: Marjetica Potrč, Nasrin Tabatabai, Judi Werthein, Tomas Saraceno, Erhardt Miklós, Leopold Kessler, Åsa Sonjasdottír, Tomo Savic-Gecan
 
 
Megnyitók és helyszínek:
2006. május 4.

18:00 Menü Pont/Műcsarnok (1146 Budapest, Dózsa Gy. út 37.)
www.mucsarnok.hu
 
19:00 Stúdió Galéria (1053 Budapest, Képíró u. 6)
http://studio.c3.hu
 
20:00 Trafó Galéria (1094 Budapest, Liliom u. 41)
www.trafo.hu

 
www.onmobility.net
 
ON MOBILITY
Résztvevő intézmények:
Hollandia – De Appel, Amsterdam
Németország – BüroFriedrich, Berlin
Litvánia - CAC Vilnius
 
Kurátorok:
Saskia Bos (De Appel), Luca Cerizza (BüroFriedrich), Kestutis Kuizinas (CAC Vilnius), Molnár Edit
 
A kiállítást az Európai Unió Kultúra 2000 programja támogatta.
 
Támogatók:
Kultúra 2000
Netherlands Culture Fund (HGIS-Cultuurprogramma).
Nemzeti Kulturális Alaprogram
Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága
 
Partnerek:
 
Aug 2005 De Appel, Amsterdam
Nov 2005 BüroFriedrich, Berlin
Feb 2006 CAC, Vilnius
May 2006 Trafó Galéria / Stúdió Galéria / Menü Pont, Kunsthalle, Budapest
July 2006 De Appel, Amsterdam

Projekt koordinátor: Somogyi Hajnalka
 
Erhardt Miklós
Havanna
 
A városi folklór a közel húszezer ember számára otthont adó Havanna lakótelepet a kezdetektől Budapest egyik lerázósabb, legfélelmetesebb helyeként tartja számon. A házgyári technológiával a hetvenes években épült városrész, amely nevével a kubai forradalomnak állít emléket, a kilencvenes években valóban a főváros leginkább veszélyeztetett negyedévé vált: a lakások értéküket vesztették, riasztó méreteket öltött a fiatalkori bűnözés, megindult a slumosodás. A helyzet mára sokban javult, de a lakótelep ma is leginkább a várakozás állapotában van: sok lakás, számtalan üzlethelyiség üres, az utcákon kevés a járókelő.
Erhardt Miklós projektjének a Havanna lakótelep a kiindulópontja, ahol egy földszinti üres üzlethelyiség bérlőjeként végez terepmunkát. A kéthetes bérleti viszony során, a telep lakóival és bérlőtársaival együttműködve, megkísérel olyan szituációkat kialakítani, melyek tükröt tartanak a neoliberális társadalmi-gazdasági \mobilitás\ ideája elé.
 
Leopold Kessler
Import
 
A fiatal képzőművész, Leopold Kessler számos munkájában, köztereken végrehajtott egyszerű intervencióiban nem új műtárgyak létrehozójaként jelenik meg, hanem mint egyszerű mesterember.
Veszi a szerszámos ládáját, magára ölti kék overállját és köztéri lámpát szerel, padot alakít át. Ezen egyszerűnek tűnő, keresetlen „társadalmi munkájával” nemcsak a művész szerepére kérdez rá nem kevés iróniával – például amikor az aluljáró folyosójának lámpáját megszereli s szignálja: Repaired by Leopold Kessler, 1999 –, de a közterekhez való elidegenedett viszonyunkra is. Projektjei révén visszafordítja, domesztikálja azokat a helyeket, a köztér tárgyait és bútorait, melyek kihasználhatóságához eddig nem ismert alternatívákat kínál.
Mostani projektjének középpontjában a Bécs-Budapest gyorsvonat szerepel, amelyet leválaszt személyszállító funkciójától, hogy a hatalmas és bonyolult szállítási infrastruktúrát egyetlen doboz cigaretta átcsempészésére használja fel. Leopold Kessler mozgóképpel dolgozik, egyszerű videómunkákon rögzíti publikus terekben végrehajtott játékos interakcióit, minimál gesztusai azonban globális kérdések véggigondolását generálják az áruk vándorlásáról, a piacok átfedéséről és a határátlépésről.
 
Marjetica Potrč
Screen Architecture – Hommage to Yona Friedmann
 
A szlovén képzőművész, Marjetica Potrč kutatásai során véletlenszerűen alakuló urbánus környezetben, lakókocsi parkokban, ideiglenes felhúzott szegénynegyedekben (shantytown) olyan ritka energiafelhasználási és gazdaságos építkezési technológiák után kutat, amelyek az egyén kreativitásából, egyedi látásmódjából táplálkoznak.
Munkája célja, hogy olyan speciális megoldásokat találjon, amelyek a szegénységben élők mindennapi gondjaira adhatnak alternatív megoldási lehetőségeket. Az önszerveződő kisközösségekben született kreatív, gazdaságos ötletek, amelyek a lakásgondok leküzdésére, az anyagok újrahasznosítására vagy a víztisztítás megoldására irányulnak, a jövőben alapvetően az egyén és társadalom kapcsolatában jelenthetnek új fordulatot.
Potrč most kiállításra kerülő „Screen Architecture” című rajzsorozata az újfajta szabadságot kínáló „mobil építészet” vizionárius atyja, Yona Friedman munkássága előtt tiszteleg.  A képregények esztétikáját is megidéző, érzékeny szöveges grafikáiban a mobilitás szabadságát élvező utazó poétikus naplóját adja.
 
 
Tomas Saraceno
Airport City
 
Tomas Saraceno már évek óta dolgozik „Airport City” című projektjén, melynek kiindulópontja egy olyan gazdaságos, újszerű anyag (az aerogel) kifejlesztése volt, amelyet a „levegőnél könnyebb” szerkezetek építéséhez lehet felhasználni. Saraceno olyan lehetőségek kutatásával, kidolgozásával foglalkozik, amelyek a jövőben lebegő városok megteremtését célozzák.
Saraceno reptér-városai vándorolnak, úgy változtatnák helyüket, mint a felhők, fittyet hányva földrajzi és országhatárokra, olyan emberi és politikai közösségeket hozva létre, melyek folyamatos átalakulásban és önmaguk újraértelmezésében léteznek. Ezek a reptér-városok a nemzetközi jog elvárásaihoz képest alakíthatóak, új kihívást jelentve a mostani világunkat alakító politikai, társadalmi, kulturális és katonai megkötéseknek. Saraceno e víziónak a megvalósítása folyamán a jövő realitását kutatja. A Buckminster Fuller Intézettel közösen kidolgozott egyik kísérletében a művész a világ legnagyobb napenergia hajtotta geodéziai ballonját alkotta meg újrahasznosított anyagok felhasználásával.
A mostani kiállításon egy installációban mutatja be a fenti projektet, a napenergia ballon megépítéséhez szükséges „csináld-magad” használati utasítással együtt.
 
Tomo Savic-Gecan
 
A horvát származású, Hollandiában élő képzőművész 2001-ben részt vett egy kiállításon a horvátországi Slavonski Brodban, melynek Határok (Borders) volt a címe. A kiállítás látogatóit arra kérte, hogy hagyják meg telefonszámaikat, mert a művésznek a jövőben tervei vannak azokkal. A személyes adatokért folyó verseny, amely a fogyasztók eléréséért folyó szakadatlan küzdelem egyik formája, mindenki számára meglehetősen ismerős hétköznapi élmény, így visszásan viszonyulunk az ilyen típusú kérésekhez. A művész gesztusa azonban akkor egy bizonyos kulturális eseményhez, kontextushoz és helyzethez kötődött, tehát a jövőbeni kommunikáció lehetőségére nyitotta meg a kaput. Arra azonban már a legkevesebben sem számíthattak, hogy a művész ezzel a lehetőséggel 5 évvel később él majd, az On Mobility kurátora hosszú telefonbeszélgetések alkalmával informálja majd az akkori látogatókat a művész mostani munkájáról, és magáról az On Mobility projektről.
 Tomo Savic-Gecan egy szövegre épülő, szikárnak tűnő konceptuális alkotásával idéz meg személyes emlékeket és köt össze egymástól távol eső, a művész életén belül azonban organikusan összefüggő eseményeket az utazás és az időbeli távlatok dimenzióiról elmélkedve.
 
Åsa Sonjasdotter
on migration - a potato perspective
(Egyes krumplifajták jogi státusza az Európai Unióban és más történetek)
 
Åsa Sonjasdotter munkájára egy indiai tanulmányút volt elementális hatással, mely során 2004-ben egy Navdanya nevű organikus gazdaságot látogatott meg, ahol a farmerek helyileg nemesített rizs, gabonafélék és bab fajták magját gyűjtik, nemesítik és terjesztik. Munkamódszerükkel a tradicionális önellátó gazdálkodás mintáját nyújtva nem használnak fel kemikáliákat és függetleníteni tudják a kisgazdaságokat a nagy agrártermelési regulációktól.
Sonjasdotter egyetlen termék, a burgonya termelésének, nemesítésének és piacra jutásának már-már obszesszív kutatásával foglalkozik. A Potatoperspective című folyamat-projektjében a háztáji, ipari és organikus termelés közötti ellentmondásoktól a krumpli fogyasztásának kultúrtörténeti vonatkozásainak megidézésén keresztül érinti azokat a problematikus jelenségeket, amelyek az agrártermelés regulációi révén kisgazdaságok ellehetetlenüléséig és az egyén egyszerű kriminalizálhatóságáig vezethetnek.
 
 
Nasrin Tabatabai
Passage
 
Egy középkorú, iráni származású nő a főhőse Nasrin Tabatabai művének, aki egy rotterdami szupermarket bejáratánál tölti mindennapjait, utcai magazint árulva. A portré kirajzolását célzó klasszikus interjú helyzetben egy hosszú ismerkedési folyamat dokumentációja jelenik meg a főhős és a művész között. Tabatabai nem azzal a szándékkal rögzíti a nő mindennapjait, követi munkája során és nógatja néha repetitív kérdéseivel, hogy alanyát egy antropológiai és szociológiai jelenség reprezentáns figurájaként mutassa be, mint inkább rámutat a csendekkel és megválaszolhatatlan kérdésekkel átszőtt dialógus révén az adott helyzetben a kommunikáció nehézkességére, bizonyos válaszok megválaszolhatatlanságára.
A cím, „Passage”, azaz átkelés nemcsak a bevásárlóközpont speciális helyére, az állandó útonlevés állapotára utal, de annak a folyamatnak is metaforája, melyben a hősünk, eddig megélt élettapasztalatát és emlékeit maga mögött hagyva a holland társadalomba való beilleszkedés folyamatát élve próbálja a nagy átkelést megkísérelni.
 
Judi Werthein
Brinco
 
Judi Werthein Stúdió Galériában megjelenő projektje egy Brinco márkanévre hallgató, a művész által tervezett cipő piacra dobását, médiakampányát és terjesztésének sajátos, egyedi logikáját követi nyomon. A cím ugrást jelent spanyolul, a Mexikóból az Egyesült Államokba történő illegális határátkelést szokták így nevezni. Judi Werthein „átkelő sportcipői” az illegálisan betelepülőket készítik fel erre az útra. A cipők hasznos holmikat, iránytűt és zseblámpát is tartalmaznak, belül pénztartó zsebekkel. Mivel sokan sebesüléseket szereznek a kockázatos átkelés alatt, a zsebek fájdalomcsillapítót is rejtenek. A talpbetét a bevándorlók legnépszerűbb, Tijuana és San Diego közötti határátkelőhelyének térképét mintázza. A cipő sarkába Szent Toribo Romonak, a mexikói kivándorlók hivatalos védőszentjének képe van hímezve, míg a cipő orrára, a vágyaik irányába, az amerikai sas. Werthein a divat, a termelési verseny, a kivándorlás és a munkaerő migráció ellentmondásaira reflektálva egyszerre árulja sportcipőit egyedi műalkotásként és osztja szét ingyenesen leendő bevándorlók között a határ közelében.