Carey Young
Carey Young (1970, UK/US) 1997-ben végzett a londoni Royal College of Artban. Számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt olyan intézményekben, mint a londoni Whitechapel Gallery, a londoni ICA, a müncheni Kunstverein vagy a ZKM Karlsruhe. Budapesten a Ludwig Múzeum Moszkva tér című kiállításán mutatkozott be 2003-ban. Young, aki évek óta dolgozik az üzleti szférában, művészként a multinacionális cégek világába beépült ügynök szerepét játssza. Elsajátította és műveiben alkalmazza az erre a világra jellemző nyelvet, kódokat, eszközöket, az álcázás technikáját, így bepillantást enged a tömegkultúra alakításának és kontrolljának mechanizmusaiba.
I am a Revolutionary 2001
Egycsatornás videó, színes, hang. 4.08 perc
Készült a Film & Video Umbrella megrendelésére a southamptoni John Hansard Galéria közreműködésével.
Az “I am a Revolutionary” (Forradalmár vagyok) projektben a művészt láthatjuk, aki előadástechnikai tréningen vesz részt saját személyi oktatója keze alatt. Az üres irodahelyiséget imitáló színpadszerű környezetben, amelynek üvegfalán át egy monumentális építészeti megoldásokkal büszkélkedő átrium szélesvásznú képe tárul elénk, a többi irodai dolgozót láthatjuk egyforma irodacellájukban napi teendőikbe temetkezve. Young és oktatója keményen dolgoznak egy egysoros szöveg tökéletesítésén, amely egy ismeretlen közönségnek előadandó hosszabb beszéd részének tűnik. Youngnak gondjai vannak a szövegével: a “forradalmár vagyok” – szavak, amelyek egyaránt eredhetnek az üzleti vezetők hősies retorikájából és a politikai vagy antiglobalizációs agitátoroktól, mint ahogy egyúttal az avantgárd hagyományaira is utalnak. Eredménytelen gyakorlása folyamán Young újra és újra elismétli a szavakat, hogy hitelesnek hangozzon. Megpróbálja magáévá tenni az üzenetet, hogy az olyanná váljon, amiben maga is hisz. Oktatója számára a mondat nem jelent problémát, mintha a tömeg- és politikai kultúra világában ez csak egy újabb üzenet lenne a sok közül, amit a közönségre onthatunk.
Joseph Beuys ikonográfiájára, különösen előadásalapú munkáira rímelve, a “forradalmár vagyok” Youngnak és oktatójának egy “radikális” állásfoglalásra való, meglehetősen szánalmas törekvését mutatja be. A projekt utal azokra a folyamatokra, ahogyan a véleményeltérés, a kívülállás módozatai egyre inkább kommercializálódnak. Példa erre Che Guevara arcképének esete, amely pólók és reklámkampányok népszerű ikonjává vált vagy az, ahogyan napjaink növekvő üzleti versenyében a “forradalom” a céges tárgyalók leggyakoribb szófordulatává vált. Úgy látszik, a “kívülállás” már nem lehetséges, nincs a kritikus távolságtartás mellett olyan világos állásfoglalás, amely ne integrálódna hamarosan vissza a világ tőkeáramlásába. Az “I am a Revolutionary” című munka ciklikusan mutat rá erre a jelenségre: úgy tűnik, mintha a művész és oktatója mindketten az ismétlések, az erőfeszítések és a változásba vetett hit kontinuumában függnének.
Legbelül
Maria Lind
http://www.kunstverein-muenchen.de/
Mennyire tudjuk külső pozíciókból befolyásolni a rendszert? Carey Young szerint csak nagyon kevéssé. Kaméleonként két olyan világ között cikázik, amelyek hagyományos vélekedés szerint jobb ha távol maradnak egymástól: a művészet és az üzlet. De az, hogy belülről hassunk egy rendszerre, különleges rálátást igényel. Young évekig tanácsadóként kereste kenyerét egy világméretű vezetői tanácsadó cégnél, jelenleg pedig egy elit agytrösztnél kezdi meg működését, így pontos ismeretekkel rendelkezik a kevésbé jövedelmező művészeti munkájába átvitt struktúrákról. Ugyanakkor a művészeti főiskola óta is folyamatosan fejlesztett kreativitás Young egyik nagy aduja az üzleti életben.
A londoni Virgin Megastore személyzetével Joseph Beuys “társadalmi szobor” koncepciójára utalva, ámbár valószínűleg olyan módokon amely nem nyerte volna el a mester tetszését, az “általános elképzelés” taktikáját némileg továbbfejlesztve szemináriumjellegű szituációkat alakított ki. Elmagyarázta saját művészeti tevékenységének lényegét és a csapat közreműködését kérte néhány munkájának véglegesítéséhez és kontextualizálásához, különös tekintettel az ő munkakörnyezetükről szóló “My Megastore” projektre. A világ egyik legnagyobb zenei és szórakoztató áruházában hat héten keresztül mindenhonnan Carey Young folyt: videókivetítők, hanganyagok, pénztári kijelzők és blokkok közvetítették Young egyedi és kétértelmű játékát a globális kapitalizmus és szolgáltatóipar ikonográfiáján keresztül. Zenehallgatáskor az üzlet fejhallgatóin minden alkalommal először végig kellett szenvedni egy motivációs önhipnózis szövegét. A kiállítás megnyitóján az üzlet nyitva tartott, amely összekeverte a kiállítás közönségét a vásárlókkal és a végén mindenki nézelődve és vásárolgatva barangolt az üzletben. Fizetéskor a pénztárgépek kijelzőjén a Virgin személyzeti kézikönyvéből vett mondatok vigyorogtak a vásárlóra: “alakíts ki szenvedélyt a termékek iránt” és ”mindig mosolyogj a vásárlóra”. A pénztári blokk, a vásárlók részére kinyomott művészeti alkotás, lehetővé tette, hogy később mindenki továbbgondolja az üzeneteket.
Kenyérkereső munkája során nemcsak az információátadás leghatékonyabb módjai tartoznak Carey Young specialitásai közé. Gyakran használ az üzleti kultúrában gyakori kész formátumokat is, például kommunikációs készségfejlesztő kurzusokat, vagy készen megvásárolható motivációs plakátokat, mint a “When Attitudes Become Form” (Mikor az attitűdök formává alakulnak) sorozat esetében. A KM-nél ő az ügynevezett ‘szputnyikok’ egyike, akik az intézmény kommunikációs stratégiáján dolgoznak. Munkája több részfázisból fog állni, melyekből az elsőben a KM munkatársai lesznek a nyersanyag. Lehetőséget kaptunk egy tárgyalástechnikai kurzusban való részvételre, amely során egy müncheni szakember megosztja velünk, hogy hogyan válhatunk jobb közvetítőkké önmagunk és általában az emberek között. A hatékony tárgyalás elsősorban a közös kiindulási alap megtalálásáról szól, így a munka nagyrészt a térbeliséggel operál, és emellett a KM működése, ezen belül pedig különösen a KM kommunikációja az, amelyben valószínűleg valódi és talán igazán mélyreható változások mehetnek végbe.
A beszéd szintén nagy szerepet játszik a 'Everything You've Heard is Wrong' (Minden, amit hallott téves) című munkájában (az “Exchange & transform” (Váltás és átalakulás - munkacím)). Ez a 6,35 perces videó az elegáns kosztümben fellépő művészt mutatja be, egy létrával és pár jegyzettel a Hyde Park-beli Szónokok sarkánál. Felmászik a létrára és beszédbe kezd arról, hogy hogyan kell beszédet tartani. Fej-fej mellett egy fehérbe öltözött iszlám fundametalistával, lassanként elnyeri hallgatósága figyelmét. Előadása végén leszáll a létráról és kérdéseket intéz a közönséghez. Azt képzelnénk, hogy a munka itt önmagába zárul, ám a különös módon önmagára visszautaló videó képes más irányokba is mutatni. Így teremt érintkezési felületeket az önábrázolás koncepciójának és egyre növekvő szerepének a kortárs kultúrában, a közösségi terek változásainak és a szólásszabadság helyzetének és fejlődésének.
A munka készítésekor Carey Young a művészet és üzleti élet kombinációját fejlesztette tovább. A brit Film and Video Umbrella megrendelésére és produkciójában készült alkotás ezer fontos díjazást bocsátott a művész rendelkezésére, aki a megrendelő engedélyével a pénzt a részvénypiacba fektette: 31 ART (AC Neilsen Corporation) és 48 LIFE (Lifeline Systems Inc) elnevezésű részvényt vásárolt. A részvények állása a www.careyyoung.com weboldalon megtekinthető. Az ART részvények sikeresnek bizonyultak, és tartósan legyőzték a LIFE részvényeket. Az Inkubátor című munka szintén a valóságot veszi célba. Ebben a projektben a művész egy olyan befektetési tanácsadót kért fel egy brainstorming tanácskozásra, vagy az ő szavaival élve, egy “víziós workshopra”, akinek szakterülete az új üzleti vállalkozások ‘inkubálása’. A projekt célja az volt, hogy a londoni Anthony Wilkinson kereskedelmi célú művészeti galéria igazgatóival teszteljék az üzleti megoldások alkalmasságát a művészetmarketing és eladás terén. Miközben a Wilkinson (vagy éppen bármelyik másik galéria) segítséget kapott, hogy több profitot és sikert termeljen, olyan kérdések kerültek megvitatásra mint a művészet definíciója mint egy más árucikkekkel versenyző termék, és hogy milyen módon használhatóak fel a modern termékmarketing-stratégiák arra, hogy a művészet még több emberhez eljusson. A munka eredményeképpen létrejött leirat (kapható a galériában) és videódokumentáció hűen ábrázolja, milyen nehéz és egyben mennyire szükséges a művészet és az üzleti élet elkülönítése, még a művészet legkommerszebb szektorában is. Ezek a munkák mind példák a Cildo Meierles értelmezésében használt “beillesztés” koncepcióra, amit Young a művészvilágban gyakran használt “intervenció” kifejezéssel szemben preferál. Az intervenció szó beleavatkozást sugall, ami Young munkáiban inkább finom és pontos beillesztésben nyilvánul meg, teljes egyetértésben azzal a szereppel, amiben a művész a rendszer részeként funkcionál, egy olyan rendszerében, amely maga is állandóan változik.
Nem véletlen, hogy Carey Young a szónokok sarkát választotta “Everything You've Heard is Wrong” című munkája helyszínéül, ami nemcsak a filléres szólásszabadság egyik világhírű színtere, de olcsó torzszülöttparádé is egyben. 1972 Marcel Broodthaers készített itt filmet, amelyben “Csend” és ”Látogass el a Tate Galériába!” feliratú táblákat cipelt. Munkája központjába a művészvilág alaptermékeit, a múzeumokat és kiállításokat helyezte, és a “művészet mint a tettek filozófiája” mellett foglalt állást. Carey Young legtöbb munkájában tudatosan kapcsolódik a művészettörténethez, különösen a hatvanas-hetvenes évek konceptuális szempontjaihoz és a művészet funkciójáról folyó diskurzushoz, hiszen olyan pillanatokat próbál teremteni, ahol a művészet az üzleti élettel találkozik. A nagy összeolvadások, fúziók, hibridek és eddig használt kategóriák megsemmisülésének idején, Young művészet és üzlet terén végzett munkája figyelmen kívül hagyja a hagyományosan értelmezett kritikus távolságot. Úgy tűnik már nincs “kint” csak “bent”.
Minden bizonnyal ez az intézménykritika bármely klasszikus formájának ellentmond. Ezzel kapcsolatban feltétlenül idevág az a kérdés, hogy Young vajon bűnrészese-e a globális kapitalizmusnak. Vajon “elvégzi helyettük a piszkos munkát?” Miközben megkérdőjelezi a klasszikus intézménykritikát, visszautal rá egy másik kritikai megközelítést kutatva, amely talán nem a régi fekete-fehér-igen-nem elképzelések között keresendő. A globális kapitalista rendszer hatalmának nagymértékű megnövekedése olyan változás, amelyet sokan szorongással és félelemmel szemlélünk. De ha a művészet olyasvalami, ami minden tekintetben a társadalomhoz kapcsolódik, és emellett az üzleti élet és gazdasági megfontolások töltik ki mindennapjainkat, a Carey Young által megfogalmazott kérdéseket nagyon is komolyan kell vennünk. Ha azt vesszük, hogy a művészet a mindennapi élet része és a mindennapi élet egyre inkább elüzletiesedik és kommercializálódik, Young munkája egyenesen a dolgok velejét célozza. Mivel pontosan, tudatosan és provokatívan “ott” van. Felkavarja a gyaníthatóan kényelmes kritikai álláspont gondolatát és a behatolás mellett teszi le voksát. A dermesztő kérdés pedig megmarad: Van-e más választás mint kaméleonná válni?
Carey Young: Üzlet mint mindig
John Kelsey Első megjelenés: Artext magazine, 2002 tavasz
A kosztümös Carey Young a külső tér nélküli Riemann, vagy tán Koolhaas belsőépítészetét idéző tér sarkában újra és újra azt ismételgeti “I am a revolutionary” (forradalmár vagyok). Mellette, a motivátor vagy tanácsadóféle, vidáman igyekszik Young kezdeti zavarát magabiztos fellépéssé alakítani. A pillanatot videóra rögzítették és a művész első “Üzlet mint mindig” című nagy egyéni kiállításán került bemutatásra múlt év októberében a John Hansard galériában.
A képek fotók az 'I am a Revolutionary' című videomunkából
