Szabadegyetem

Ellenkultúra. Hippik. Baloldali radikalizmus. Holdra szállás. Vietnam. Bevonulás. Kivonulás. Új gazdasági mechanizmus. Kínai kulturális forradalom. De Gaulle. Kábítószer. Mahatma Gandhi. Sámánizmus. Totális relativitás. Új formanyelv. Renault. Zavargások. Varsói Szerződés. Szituacionizmus. Robert Kennedy. Martin Luther King. Taoizmus. Falfeliratok. Nemzedéki lázadás. RAF. Herbert Marcuse.Szexuális forradalom. Jean-Luc Godard. B-52-esek. Új hullám. Nők. Ökológia. Maoizmus. Prágai tavasz. Római Klub. Szívátültetés. Rudi Dutschke. Vízöntő. Praxis. Daniel Cohn Bendit. Bob Dylan. Jan Palach. Keleti vallások. Kommunák.
 

A Trafó 2008-as szabadegyeteme 1968-at járja körül. A ’68-akat. Megpróbál leírni folyamatokat, feltérképezni előzményeket, ábrázolni összefüggéseket, felvázolni eseményeket, megrajzolni hátteret, felfesteni íveket, elmesélni személyes történeteket, mutatni zenét, képet, filmet. A világból. Magyarországról.
 

Meghívott előadóink:
Acsády Judit,
Ignácz Ádám,
K. Horváth Zsolt,
Kende Tamás,
Konok Péter,
Magyarics Tamás,
Ring Orsolya,
Sasvári Edit,
Somogyi Boglárka,
Tóth Eszter Anna
 

2008. szeptember 29.
 

17h
Konok Péter, történész, Politikatörténeti Intézet
„Jaj a feudális igazságnak, mikor a kastély lángokban áll!”
1968 alkalmazott mitológiája
 

18h
Magyarics Tamás, történész, ELTE
Egyesült Államok – 1968
 

19h
Kende Tamás, történész
Kelet-Európa és 1968
 

20.30h
Kerekasztal-beszélgetés a Lettre és a 2000 folyóirat ’68-as számai alapján
Bojtár Endre, Csordás Gábor, Rajk László, Szilágyi Ákos és Tamás Gáspár Miklós részvételével
A beszélgetést Karádi Éva vezeti.
 

2008. szeptember 30.
 

17h
K. Horváth Zsolt, történész, ELTE
1968 és a RAF: múltfeldolgozás és a jövő politikája Németországban
 

18h
Acsády Judit, szociológus, MTA
Szociológiai Intézet – Somogyi Boglárka: A feminizmus második hulláma
 

19h
Tóth Eszter Zsófia, történész, Politikatörténeti Intézet
Miniszoknya, szabad szombat, gyes és lányanyák
Nők 1968-ban
 

2008. október 1.
 

17h
Ignácz Ádám, zeneesztéta, ELTE
A beatkorszak Magyarországon 1965-1968 között és a nemzetközi háttér
 

ELMARAD!!!
18h
Sasvári Edit, művészettörténész
Dokumentum és innováció.
A hatvanas évek művészetének kelet-európai jelenségei mai szemmel
 

19h
Ring Orsolya, levéltáros, Magyar Országos Levéltár
Az Orfeo és a hatalom az 1970-es években
 

AZ ELŐADÁSOKRÓL RÉSZLETESEN:
 

2008. SZEPTEMBER 29.
17h
Konok Péter, történész, Politikatörténeti Intézet
„Jaj a feudális igazságnak, mikor a kastély lángokban áll!”
1968 alkalmazott mitológiája
 

Az előadás fő célja új szempontból megközelíteni azt a politikai, kulturális stb. paradigmaváltást, amely az 1960-as és az 1970-es évek fordulóján ment végbe, csúcspontját pedig a mitikus 1968-as évben érte el. Mivel az „1968-as események” mindenképpen a – tágan értelmezett – politikumhoz, a politizált gondolkodáshoz, másrészt pedig a – szintén tágan értelmezett – baloldalisághoz, a „lázadáshoz” és a „változáshoz” kötődnek, ezért az előadás a radikalizmus és a rebellió manifeszt politikai formáira összpontosít. Persze „68”-ban ezek korántsem a megszokott, jólfésült politikai formák voltak. A történeti előzmények és az ideológiai háttér feltérképezése értelemszerűen elvezet az előadás központi problémájához: „1968”, mint a kapitalista (és részben az „államszocialista”) rendszer válságterméke. A történelem utolsó, többé-kevésbé globális kritikai mozgalma bontakozott ki, amely minden helyi és partikuláris vonása mellett valamiképpen mégis egységes volt. Az utolsó olyan nagy esemény, amikor a politikum közvetlenül jelent meg az emberek életében, a politika profi mediátoraival szemben a direkt politizálás nyert teret; ilyen értelemben a közvetlen demokrácia utolsó nagy pillanata volt. Érdemes áttekinteni a hagyományos politikai formák reagálásait (így elsősorban a hivatalos baloldal, vagyis a szociáldemokrácia és a kommunista mozgalom skizofrén elképzeléseit), illetve a hagyományos és az új formájú politizálás konfliktusait; e konfliktusok nemzeti-regionális illetve nemzedéki vetületét (’68 mint a „jól működő kapitalizmus” elleni lázadás, illetve ’68 mint a „fiatalok lázadása”). Érdekes a globalitás és a különlegesség kérdése is: ’68 egyrészt szinte a világ minden részén „érezhető” és „megélhető” volt, másrészt természetesen komoly regionális különbségeket találhatunk a világ legkülönfélébb részei között. Végül az utolsó lépés a vizsgált jelenségcsoport rövidebb és hosszabb távú hatásainak, 1968 örökségének a felmérése. Itt egyrészt fontos a mítosz és a konzumálhatóság kialakulása: mint válik a „lázadás” önmaga puszta jelképévé, valamint fogyasztható elitkulturális és tömegkulturális termékké (érdekes aspektus, hogy 1968 környékén a két kultúraréteg minden addiginál jobban közelít egymáshoz: „divattá” válik a magasabb-magvasabb művészet, film, irodalom stb. – a poszt-68-as időszak egyik jellemzője viszont a két réteg távolodása, majd minden korábbinál erőteljesebb szétszakadása). Más részről fontosak azok a társadalmi jelenségek, amelyeket konkrétan vagy áttételesen az 1968-as társadalmi és/vagy ideológiai változások és kísérletek alakítottak ki: a politizálás és a tömegdemokrácia új formái, az esztétikai világkép átalakulása. Végül is mi lett 1968 – egy élőhalott – öröksége?
 

18h
Magyarics Tamás, történész, ELTE
Egyesült Államok – 1968
 

Az egyenjogúsági mozgalmak Az 1960-as évek Amerikájának egyik meghatározó tényezője a különböző egyenjogúsági mozgalmak együttes jelentkezése volt. A polgárjogi mozgalom csúcspontját ez az évtized jelentette: egyrészt a kormányzat oldaláról, másrészt az ún. grassroots mozgalom szempontjából. 1968-ra markánsan elkülönült az erőszakmentességet hirdető és a „fekete hatalom” nevében fellépők csoportja. Ugyanakkor ebben az évtizedben szerzett szélesebb támogatást a női egyenjogúsági mozgalom, melyet – többek közt -- Betty Friedan 1963-ban megjelent The Feminine Mystique-je inspirált, majd a NOW szervezett. Az indián egyenjogúsági mozgalom kicsit később indult és sokat átvett a többi hasonló mozgalom taktikájából. A melegek és leszbikusok egyenjogúsági mozgalma is az évtized második felében erősödött meg. A diákmozgalmak közvetlen kezdetét az évtized elején kiadott Port Huron Statement-re lehet visszavezetni; a csúcspontot az 1968-as megmozdulások jelentették a Berkeley Egyetemtől a Columbia Egyetemig. A középpontban az establishment elleni lázadás és az eltorzított amerikai szabadságeszmény visszaállítása állt. A konzervatív fordulat kezdete Az 1968-as elnökválasztás ún. kritikus választásként ismert, azaz, egy új választói „koalíció” alakult ki. Még pontosabban: a „New Deal” liberális koalícióját a „csendes többség” konzervatív koalíciója váltotta fel, amely aztán 2008-ig meghatározta az amerikai elnökválasztások kimenetelét. A konzervatív fordulat eszmei megalapozását a National Review és egyéb konzervatív periodikák köré tömörült értelmiségi csoport és a „nemzetbiztonsági konzervatívok”, beleértve az ún. Jackson-demokratákat, tették lehetővé. A tömegbázist a főleg déli és középnyugati államok konzervatív társadalmi és vallási nézeteket osztó fehér lakossága jelentette. A többség úgy érezte, hogy a szövetségi állam túlságosan nagy szerepet kezd játszani az életükben és támogatta Richard Nixon „Új Föderalizmus”-át, amely meg kívánta erősíteni a tagállamokat. Végül, korábban liberális elveket vallók jelentős számban ábrándultak ki az egyre erőszakosabbá váló egyenjogúsági mozgalmakból és a liberális állam általuk olyan szélsőségesnek ítélt megnyilvánulásaiból, mint a pozitív diszkrimináció. A romantikus baloldal veresége Az 1960-as években az amerikai establishment elleni ideológiai küzdelem, valamint a Washington külpolitikája elleni harc során a lenini „hasznos idióták” Amerikában eszményképeket kerestek és találtak olyan baloldaliakban, mint Mao Ce-tung, Ho Si Minh vagy Che Guevara. Az évtized végére azonban ezek a személyek – és az általuk képviselt ideológiák -- nagy mértékben diszkreditálódtak (pl. a kínai „nagy ugrás” és „kulturális forradalom” programjának több milliónyi áldozata miatt). Csehszlovákia lerohanása óriási presztízsveszteséget jelentett a kommunizmus apologétáinak az Egyesült Államokban és Európában egyaránt. Az amerikai baloldal (liberálisok) egy része konzervatív fordulatot hajtott végre (nagy részben belőlük kerültek ki később a neo-konzervatívok), más része ilyen ideológiai fordulat nélkül betagozódott a társadalomba (konformizmus), s megint mások kiábrándultan az anarchizmus és egyéb „anti”-mozgalmak felé fordultak. Az erőszak kultusza Az Egyesült Államokban kezdettől fogva különleges helyet foglal el az erőszak kultusza, kezdve a Vadnyugat-mítoszától a „West Side Story”-ig. Ennek a kultusznak összetevői elemei között említhető az önbíráskodás vagy az egyén, a magányos hős küzdelme a „hatalom” ellen. Az 1960-as évek jelentették talán a 20. század legerőszakosabb évtizedét Amerikában. Több jelentős politikus esett az erőszak áldozatává (John F. Kennedy, Robert F. Kennedy, Martin Luther King, Jr., Malcolm X). 1965-ben a Los Angeles-i Watts-városrészben kitört zavargásokkal kezdetét vették a „hosszú forró nyarak”. Az erőszakos tűntetés sorozat egyik jelképes csúcspontjának a Demokrata Párt 1968. augusztusi chicagói elnökjelölő konvenció közben kirobbant zavaragások tekinthetők. Mindennek visszahatásaként Richard Nixon egyik leghatásosabb ígérete a „törvény és rend” helyreállítása volt az 1968-as elnökválasztási kampányban.
 

19h
Kende Tamás, történész, Politikatörténeti Intézet
Kelet-Európa és 1968
 

1968-ban Kelet-Európában nem kizárólag új gazdasági mechanizmus, reformkommunizmus, Táncdalfesztivál zajlott, hanem egy Magyarországon alig (ha egyáltalán) ismert radikális baloldali, rendszerkritikus lázadás is. E lázadás Lengyelországban és Csehszlovákiában tört ki. Ennek a két klasszikus '68-as lázadásnak sikerült egyedül a nyugati 68-as mozgalmakra intellektuális és politikai hatást gyakorolni, s jellemző módon Magyarországra jószerivel a hírük sem jutott el. (Az is roppant jellemző, hogy Prága és Varsó között 68-ban volt intenzív illegális kapcsolat, tudtak egymásról, míg a korabeli Budapest érdektelen volt számukra. Nem véletlenül.) Fiatal prágai, varsói egyetemi oktatók, egyetemisták mondták el a hatalommal kötött kompromisszumot, s fogalmaztak meg a húszas évek óta először Kelet-Európában hatásos és koherens baloldali rendszerkritikát. A "lázadók" nem kívántak a hatalommal, annak leginkább reformer képviselőivel sem párbeszédet folytatni, nem kívánták a rendszer „torzulásait" javítani, reformálni. Forradalmi programot és ami pontosabb és fontosabb: forradalmi rendszerkritikát alkottak. Ennek során szembesítették az önmagát szocialistának nevező rendszert és képviselőit önmaga eredetével és küldetésével. A prágai és varsói lázadókkal szemben a hatalom sokkal erélyesebben és brutálisabban lépett fel, mint bárki mással szemben. Aki nem tudott időben emigrálni, az '68-at követően hosszú börtönbüntetésben részesült. A kelet-európai 68 lázadói között olyan neves figurák bukkantak fel, mint Jacek Kuron, Adam Michnik, Petr Uhl, Iván Sviták stb. máig érvényes örökségük annak a baloldali rendszerkritikának a megfogalmazása és következetes érvényesítés volt, amiért a hatalom könyörtelenül büntetett. Az előadás e két lázadás eszme- és politikatörténetét vázolja fel néhány egyéni sorson keresztül.
 

20:30h
Kerekasztal-beszélgetés a Lettre és a 2000 folyóirat ’68-as számai alapján
Bojtár Endre, Csordás Gábor, Rajk László, Szilágyi Ákos és Tamás Gáspár Miklós részvételével.
A beszélgetést Karádi Éva vezeti.
 

2008. SZEPTEMBER 30.
17h
K. Horváth Zsolt, történész, ELTE
1968 és a RAF: múltfeldolgozás és a jövő politikája Németországban
 

A Rote Armee Fraktion (Vörös Hadsereg Frakció) tevékenysége csak áttételesen kötődik 1968 szimbolikus évszámához, ám indíttatása, szellemisége, illetve ennek a radikális gondolatiságnak az ad absurdum vitele miatt, másképpen fogalmazva a tettleges fizikai és a médián keresztül gyakorolt szimbolikus erőszak gyakorlása okán mindenképpen megkerülhetetlen róluk beszélni. Az előadás arra keresi a választ, hogy a nácizmusról való hallgatás, mely a 68-as nemzedék és az apák generációja közötti politikai, morális feszültséget generálta, hogyan kapcsolódik össze egy sajátos, a végletekig következetes önmegsemmisítő ultrabaloldali politikai credóval, továbbá hogy a német baloldali értelmiség jeleseinek szimpátiája hogyan teremti meg és tartja fenn a RAF-mítoszt. Másképpen fogalmazva, hogyan értelmeződik át, és hogyan mitizálódik Fassbindertől, Bölltől vagy Schlöndorfftől egészen a kortárs populáris kultúráig, horribile dictu a marketinging, Baader és Ensslin vagy Meinhof története.
 

18h
Acsády Judit, szociológus, MTA Szociológiai Intézet – Somogyi Boglárka, egyetemi hallgató
A feminizmus második hulláma
 

A feminizmus második hullámának szellemisége sokban támaszkodott Európában elsősorban Simone de Beauvoir Második nem c. kötetére, amelyik rávilágít patriarchális kultúránk egyik alapvető jellemzőjére: a nőnek, ”Másikként” való meghatározottságára. Az Egyesült Államokban Betty Friedan Feminine Mystique c. kötete feltárta a modern, elidegenedett világban a háztartásbeliként élő nők helyzetének ellentmondásait, keserű tapasztalatait, és mindazt a visszásságot, amely a nőiség médiaképeiből ered. Ahhoz azonban, hogy ezek a kötetek mozgósító erejűek legyenek, kellettek az 1968-as mozgalmak, amelyek az elidegenedés, a fogyasztói társadalom, a társadalmi diszkrimináció, a paternalizmus kritikájával inspirálták a női tömegmozgalmak kirobbanását, már csak avval is, hogy az individuum szabadságát zászlójukra tűző radikális diákok és felkelők a női szempontot nem képviselték. Az =970-es évek nőmozgalmai, a feminizmus 2. hulláma tehát főleg a nők önrendelkezésével kapcsolatos témákat vetették fel az intézményrendszer, a jog, a kultúra kritikája és megváltoztatásának igénye mellett. Az előadásban ezeket vázoljuk fel, és felvetjük azt a kérdést, hogy milyen következményei lettek a 70-esévek nőmozgalmának a nyugati társadalmakra, és mit jelent a poszt-szocialista régióban ezeknek a mozgalmaknak a hiánya? Az előadás külön érdekessége, hogy egészen közeli bepillantást kaphatunk a német nőmozgalom Magyarországon kevéssé ismert világáról. Az 1968 környékén zajló mozgalom hatására Németországban, a jóléti társadalom fellegvárában, komoly antikapitalista megmozdulások, viták zajlottak. Az egyetemeken és az üzemekben egyaránt szervezetek jöttek létre valódi érdekképviseletekkel. A megalakult szervezetek azonban úgy tűnt továbbfolytatják a kapitalizmusra olyannyira jellemző patriarchális gyakorlatot, ami kezdett feltűnni a szervezetek nőtagjainak. A kapitalista társadalmi berendezkedés ellen létrejövő parlamenten kívüli csoportok oly módon termelték ki magukból a női csoportokat. A nők tudatára ébredtek annak, hogy a saját kezükbe kell venniük a kezdeményezést. Megindultak a viták, megalakultak az első női csoportok. Az 1968-ban elindult németországi nőmozgalomnak sokat köszönhetünk, hatásukra a társadalmi élet számtalan területén történtek változások.
 

19h
Tóth Eszter Zsófia, történész, Politikatörténeti Intézet
Miniszoknya, szabad szombat, gyes és lányanyák
Nők 1968-ban
 

Előadásomban elsősorban korabeli sajtóforrások, magánfényképek és saját interjúim alapján azt elemzem, hogyan élték meg a nők Magyarországon az 1968-hoz köthető változásokat. Előadásomat korabeli magánfényképekkel és Nők Lapja cikkekkel illusztrálom. Előadásom második felében korabeli forrásokat is elemzünk, melyek olyan kérdésekről is szólnak, milyennek látták a bevándorló nők Budapestet, a nagyvárosi életet, hogyan viszonyultak a lányanyákhoz, hogyan szervezték a “második műszakot”, vagyis munka után a háztartási munkákat, hogyan lettek szerelmesek az 1960-as évek végén? Milyen változásokat hozott mindennapjaikban a paternalista állam politikájának olyan intézkedései, mint a szabad szombat és a gyes bevezetése? Munkásnőkkel készített interjúim alapján elemzem, hogyan élték meg a nők a második világháború után a női szerepek átalakulását, milyen taktikákat és stratégiákat dolgoztak ki a mindennapokban arra, hogy a dolgozó nő, az anya és a feleség szerepköreinek is megfeleljenek? Hatott-e és hogyan a nők e csoportjára a feminizmus második hulláma, vagy inkább a szocialista állam egyenjogúsító politikája? Hogyan élték meg a nők azt, hogy 3 évre otthonmaradtak gyermekeikkel? (gyes betegség) Miért támogatta ezt az állam? Az előadásban szó lesz olyan kérdésekről is, hogy milyen volt egy munkásnő ruhatára? Hogyan vásárolhatott magának Trabantot egy nő? Miért neveztek el egy szocialista brigádot Szabad Szombatnak? Kire számíthatott az a 14 éves lány, aki 68-ban szült? Miért lánynéven keresett az újságíró potenciális lányanya-riportalanyokat egy gyárban?
 

2008. OKTÓBER 1.
17h
Ignácz Ádám, zeneesztéta, ELTE
A beatkorszak Magyarországon 1965-1968 között és a nemzetközi háttér
 

Előadásomban a magyarországi beat 1965 és 1968 közötti fejlődését tekinteném át. Az időkeretek kiválasztását elsősorban az indokolja, hogy a szakirodalom e meglehetősen rövid, ám eseményekben annál gazdagabb időszakra általában a magyar beatzene hőskorszakaként tekint, olyan korszakként, melyben a pártvezetés és a kultúrpolitika minden megszorítása ill. tiltása ellenére az új ifjúsági zene egyfajta diadalutat járt be. A beatháborúnak is hívott periódusról készült beszámolók és leírások általános jellemzője, hogy a „hatalmat” valamiféleképpen démonizálják és elsősorban a lázadás, sőt a demokratizálódás mítoszát domborítják ki. Ám a „színfalak” mögé pillantva egészen másféle kép tárulhat elénk, amely korántsem a beat áttöréséről és a társadalom hirtelen megváltozó ízléspreferenciáiról tanúskodik. Az új stílus kulturális hatása ezzel együtt nem vitatható, csupán az előjelek kérdésesek.
E probléma megértéséhez szükséges egyfajta általános képet kapnunk a hatvanas évek új ifjúsági zenéjének nemzetközi tendenciáiról is. A beat sajátos hazai viszonyairól alkotott ismereteink a vasfüggönyön túl megismert modellekkel összevetve új színezetet nyerhetnek.. Természetesen annak vizsgálata sem mellékes, hogy mely külföldi mintákból merítettek a hazai könnyűzenei élet alkotói és szervezői.

Az előadás a hazai szórakoztatóipari intézményrendszer és a nyilvánosság különböző fórumainak bemutatása mellett külön figyelmet szentel az Ezek a fiatalok (1967) című, első magyar beatfilmnek, amely kitűnően használható kordokumentumként a magyar beat vélt vagy valós ellentmondásainak ábrázolására.
 

ELMARAD!!!
18h
Sasvári Edit, művészettörténész
Dokumentum és innováció.
A hatvanas évek művészetének kelet-európai jelenségei mai szemmel.
 

Az előadás a hatvanas évek legfontosabb művészeti jelenségeivel és kultúrpolitikai tendenciáival foglalkozik, főként az 1968-at közvetlenül megelőző és az azt követő periódusban. Bemutatja, hogy ennek az időszaknak milyen specifikumai voltak Magyarország és elsősorban a régió országainak művészetében. Ezen belül is: milyen művész-attitűdök voltak jelen, a nyugati modernista kihívásnak milyen helyi változatai alakultak ki, illetve a korszakra jellemző társadalmi-politikai kérdések hogyan tematizálódtak a művészetben. Az előadás vizsgálja a művészettel kapcsolatos hatalmi reakciókat, a cenzúra különböző formáit. Nem utolsó sorban annak is figyelmet szentel, hogy a gazdasági és társadalmi modernizációs kísérletek milyen ideológiai és tudati változásokat idéztek elő a kultúrában, és hogyan hatottak a művészettel kapcsolatos elképzelésekre.
 

19h
Ring Orsolya, levéltáros, Magyar Országos Levéltár
Az Orfeo és a hatalom az 1970-es években
 

1968-1969-ben jelentős változások következtek be az amatőr színjátszásban, melynek egyik kiváltó oka a fiatal értelmiség külföldi és belföldi politikai-gazdasági változások miatti radikalizálódása volt. A Magyarországon ebben az időben megalakuló együtteseknek gyakran kellett szembenézniük a hatalom szisztematikus támadásaival. Az avantgard színházak tevékenysége nem fért bele az állami, hivatalos kultúrába, elsősorban a tiltott, esetleg a megtűrt kategóriába kerülhetett. Ez egyben azt is jelentette, hogy ezeket a csoportokat az állambiztonság is kitüntetett figyelemmel kezelte; egyik célja az alternatív színházi mozgalom karakterisztikus csoportjainak szétzilálása volt. A bomlasztás mikéntjének megismerésére tanulságos példát szolgáltathat az Orfeo együttes és hatalom, elsősorban az állambiztonság kapcsolatának bemutatása arra helyezve a hangsúlyt, hogy az állam beavatkozása milyen hatást gyakorolt egy alternatív csoport működésére, életére.
 

Támogató: