1800 Ft, diák: 1200 Ft (Trafó bérlet érvényes!)
Május 30-án este az előadás után, Lőrinc Katalin beszélget az alkotókkal!
Örök élet termékek (2008):
A TranzDanz előző két nagysikerű előadása, a Tranzit és a Bankett után itt a trilógia harmadik, befejező része, amely ismét egy valódi mai korrajz: a fogyasztói attitűd felerősödése és a médiából ránk zúduló hamis értékek - mint az örök fiatalság és fittség megtartására irányuló ideálképek - kritikája.
„Nincs se múlt, se jövő, csak a pillanatban megtestesülő most aranykora! A jelen intenzitása a végletekig fokozódik a maximális hatásfok, szuper tartósság, örök garancia és a verhetetlen ajánlatok több, szebb, jobb, örök világában. Most, ma...”
TranzDanz - Örök élet termékek
A transzcendencia elvesztése együtt jár a mulandóság érzésének felerősödésével, az élet értelmetlenségétől, az elmúlástól, a nemléttől való szorongás fokozódásával. Ebben az állapotban az ember élete nem mutat túl önmaga fizikai határain, nincs értelme és célja – nincs lehetősége a halhatatlanságra! Vagy mégis van - de nem egy „új végtelenség”, hanem egy sosem volt, kiterjedés nélküli idő alakjában? Az új beavatási rítusok a régiek mintájára működnek. „Áru isten” napi parancsára újra és újra meg kell halnunk és újjászületnünk.
Itt és most: az örök fiatalság, a ’pro- és anti-age’ szerek, egészség isten, a szépség és erő, a száguldás, a mindig fokozható luxus, az extrém sportok, a galaktikus utazás, a vadászrepülők, az anyahajók, a szuper-fegyverek és szuper katonák....robbantások, háborús rémtettek, milliós tömegeket mozgató politikai és vallási ünnepek, többezres lakodalmak és temetések, fanatikus, irracionális rajongás futballcsapatokért, sportsztárokért, pártvezérekért, popdívákért, filmes műemberekért, szex, hűség, árulás, elválás és találkozás, remény, reménytelenség, szívszorító öröm és bánat, fényes felemelkedés és szörnyű bukás, verseny, hatalom, siker, gazdagság, botrány, rajongás, rajongás, rajongás …
Az először az ősök idejébe álmodott „aranykor” a jövőbe vetítődött, de onnan is kipenderült - és megérkezett a mába!
Koreográfus, látványtervező: Kovács Gerzson Péter
Táncosok:
Kántor Kata, Gera Anita, Venekei Marianna, Debreczeni Márton, ifj. Zsuráfszki Zoltán
Zene: Csodafarkas
Jelmeztervező: Szűcs Edit
Technikai munkatárs: Payer Ferenc
TranzDanz
A TranzDanz tavaly ünnepelte alapításának 20. évfordulóját: Kovács Gerzson Péter társulata ekkor lépett fel először – a Szkénében – és adta elő Tranz tánc című darabját. A TranzDanz tulajdonképpen egy társulat nélküli társulat, azaz egy folyton megújuló formáció, amelyben a táncművész, koreográfus és látványtervező Kovács Gerzson Péter minden előadáshoz más és más táncosokat gyűjt maga köré. Az általa létrehozott táncnyelv részben néptáncos múltjából ered, részben kortárs technikák innovatív alkalmazásával alkot egyedi és összetéveszthetetlen mozdulatvilágot, melyben egyaránt felfedezhetünk utalásokat az archaikus kultúrák jelképeire és a ma globalizált világának képeire. Ebben a sajátos, képzeletbeli folklórban kitüntetett szerepet játszik a darabokat kísérő élőzene. A mozgás és a zene ötvözése mellett Kovács Gerzson Péter általában komplex eszköztárral dolgozik: munkáit meghatározza a vizuális-, az akusztikus- és a mozgás-elemek játékos dinamikája.
Kovács Gerzson Péter, koreográfus, látványtervező 1987-ben alapította meg kortárs táncegyüttesét, TranzDanz-t, ezt a „társulat nélküli társulatot", amely produkcióról-produkcióra újjászerveződik, megújul. A koreográfus mindig az adott előadáshoz leginkább illő karaktereket, alkotótársakat hívja meg, így az együttes táncosa volt többek közt Fekete Hédi, Kántor Kata, Horváth Csaba, Tóth Richárd, Tokai Tibor, zenészként, zeneszerzőként Dresch Dudás Mihály, Lőrinszky Attila, Kovács Ferenc, Sáry László, Árvai György, Gerőly Tamás és Éri Péter. KGP 1989-től 3 évig Franciaországban dolgozott a Ballet du Fargistan táncos-asszisztenseként, majd ismét Magyarországon, folytatta a TranzDanz-zal megkezdett munkát. 1992-ben a világ legrangosabb kortárs koreográfiai versenyén, a Rencontres Choreographiques Internationales de Bagnolet-en (Párizs) elnyerte az ADAMI Előadói Díját és a Zsűri Zenei Különdíját, így máig az egyetlen magyar díjazottja a versenynek. 1993-ban a Fővárostól az év Legjobb Alternatív Produkciója Díjat kapta. A Co-Ax című produkció 2000-ben a III. Országos Kortárs Összművészeti Fesztiválon a zsűri Előadói Díját, 2001-ben a IV. Fesztiválon a Coda című produkcióval a zsűri Produkciós Díját, és a darab táncosa – Vámos Veronika - a Legjobb Táncosnő Díját, a Magyar Stúdiószínházi Műhelyek XIII. Fesztiválján a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma megosztott alkotóközösségi díját, a darab zeneszerzője – Dresch Mihály – a legjobb zenéért járó díjat kapta. 2003-ban a Tánc Fesztiválján Kovács Gerzson Pétert a Legjobb Férfi előadó Díjával tüntette ki a Jancsó Miklós filmrendező vezette zsűri. KGP látványtervezőként – a TranzDanz mellett – dolgozik kortárs tánc produkciókban, drámai színházakban, a Magyar Állami Operaházban, a Pécsi Balettnél, a Győri Balettel, a Magyar Állami Népi Együttes társ-rendezője, látványtervezője …
2006-ban a magyar tánc-szakma Harangozó Gyula Díjjal, a hazai kortárs tánc független szakértőiből álló zsűri Lábán Rudolf Díjjal tüntette ki.
KGP jelenleg két új produkcióban dolgozik: a Magyar Állami Népi Együttes 2007-es észak-amerikai turnéjára készülő Magyar Concerto című új darab társrendezője, koreográfusa, látványtervezője.
A KGP által megalkotott, magyar és kárpát-medencei néptáncokon és kortárs technikákon alapuló innovatív, integratív táncnyelv a magyar kortárs tánc egyik meghatározó irányzata. Műveiben a - mára devalválódott és valóságtól eltávolodott - „kortárs" ismét értelmet nyer: az alkotót és nézőit körülvevő világ aktuális kérdéseit veti fel és keres rájuk választ. Mindezt a kultúra folyamatossága, a hagyomány és modernitás egymást kiegészítő egysége jegyében teszi. A változásra nem a változatlanság, a bezárkózás, az elutasítás és a kodifikálás a válasz, hanem a változás felelős befolyásolása, a szembesülés és szembesítés, a statikus mobilizálása. KGP és a TranzDanz művei magyarok, európaiak és globálisak, személyesek és közösségiek, provokatívak és megértők, transzcendentálisak és praktikusak egyszerre.
Forrás a szinház.hu
Ideiglenes cím (2007):
Támogatók:
Trafó, Műhely Alapítvány, MÁNE, Kultúrmata