Az előadásban stroboszkóp van.

Tatiana maga számára is meglepő egyenességgel juttatja kifejezésre a benne forrongó szenvedélyt.
 
Bízik a világban. Nem cenzúrázza magát, nem finomkodik. Amit magában talál, azt láthatóvá, hallhatóvá formálja. Vallomása érzelmi és egyben politikai hitvallás, statement. Beszél, mert fontos és érdemes beszélnie. Láthatóvá és támadhatóvá válik. Vagy hallgat, amikor hallgatni kell. Ha épp a rejtőzés az önkifejezése. Ezáltal teljes a világa.
 
Az előadók mindannyian a Budapest Kortárstánc Főiskolán végeztek, aktív résztvevői a magyar táncéletnek, egy generációhoz tartoznak, harmincas éveikben alkotnak, nők. Mégis különböző élethelyzetekből érkeznek, más és más a szemléletük, a módszereik, a kifejezési formájuk, így találkoznak a fizikalitáson keresztül. Külön-külön számos produkcióban vettek részt, melyek közül a következők nyerték el az évad legjobb koreográfiájának járó Lábán-díjat: City, Nagyon jól vagyok lszi ne keress!, Voks, Nyúzzatok meg, there is an elephant in every room…). Most kerülnek először egy platformra.
 
„Én írok levelet magának -Kell több? Nem mond ez eleget? Méltán tarthatja jogának hogy megvessen engemet. De ha sorsom panasz szavának, szívében egy csepp hely marad, nem fordul el, visszhangot ad.” (Puskin: Anyegin, fordította Áprily Lajos)





Alkotók, előadók: Biczók Anna, Dányi Viktória, Furulyás Dóra, Vadas Zsófia Tamara
Fény: Dézsi Kata
Zene: Gryllus Ábris
Styling: Vass Csenge
Asszisztens: Kárpáti Lili Melánia, Vámos Janka
Fotó: Hevzso photography
Külön köszönet: Kálmán Eszter
 
Produkciós partnerek: Katlan Csoport, Műhely Alapítvány, Trafó
Támogatók: NKA, Tünet Együttes, SÍN, EMMI